http://www.youtube.com/watch?v=AYK5a-xdoPI&feature=PlayList&p=FAE74A5101F56853&playnext=1&playnext_from=PL&index=20
Ezt a számot már ötödször hallgallgatom, de megnyugtat...itt vagyok.
Végül azért esett a választásom Forksra, mert ún. last minute lehetőségként, olcsóbb volt mindnél, még az angliai Brightonnál is, ahova eredetileg mentem volna. Még jobb is, hogy nem tudok csak úgy hazaszökni...
Amerika.....a lehetőségek hazája itthonról nagyon nagynak tűnt, élőben teljesen elvesztem.
Egy csomó átszállással, majdnem 2 napba telt megérkeznem. A fogadócsaládomat vártam, helyette a leendő iskolámból érkezett titkár(amennyit kivettem szövegéből) ajánlotta fel, hogy legyek kollégista, ugyanis Mrs Susan Nova múlt éjjel eltűnt. Unokái szintén a kollégium vendégszeretetét- ha lehet ilyet mondani- élvezik…
Amennyiben nem így döntök, mehetek haza.....Jó kezdet…
Mégiscsak Amerika:) "amerikaiul" beszélnek, amit talán egyszer meg is tudok érteni:P....
Forksban az is előnyös, hogy Kanada egy köpésre, el is lehetne tűnni.....persze depresszióm nem új.....szerelmi bánat.....annyira, hogy anya inkább elküldött.
Vicces az élet, eddig egy orvosi rendelőben éltem, most egy iskolában.
Én vagyok az egyetlen lány.
Az ikrek csak 15 évesek, Brian és Gabriel, ők azok, akikkel egy fedél alatt laknék, ha a nagyit megtalálják; helyesnek, rendesnek tűnnek, és egy fura spanyol cserediák, Caesar, aki sem is sapnyolos: szőke haj, fehér bőr, fekete szemek....a testvérpár barátságos, kérdezgetnek, meg mutogatnak- hogy fel is fogjam, amit mondanak- de a szintén Eu-srác' egy gyors bemutatkozás után le is lépett. Szerintem nem lesz az osztálytársam, mert ahogy kivettem perfekt angolos....én meg nem.
A srácokkal, Bry és Gabe Dolph-fal hamar összeberátkoztam, és kiderült, hogy őket a hatóság helyezte a mamájukhoz -5 éve- mivel az apjuk börtönben van az anyjuk meggyilkolása miatt- ezt olyan könnyedén mesélik, mintha azt mondanák, "milyen klassz, hogy itt nap mint nap esik"....nem tudok hasonlatos családi drámával előrukkolni.....egyébként tőlük kaptam az újvilági becenevemet: bemutatkoztam én, mint Villő Rajnai, ebből lettem Willow Roxy. Ezen az estén mi hárman lakó-sosrtársak és barátok lettünk. Mo áldását adta friss barátaimra és nyálas kis pofájával minden nadrágot ellátott az ő felségjelével:P.
Vajon jót tesz nekem a változás? Nagy csalódáson vagyok túl, fontos egyáltalán az új emberek társasága?
Itt van Morris kutya, aki a legjobb orvosság mindenre.......
Jobb, ha felkészítem magam a holnapi megpróbáltatásokra, bemutatkozás englishül, egy egyész osztály előtt!!!!!!!
De addig még sok klassz zene vár az mp-men:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése