004.

Szeretem Amerikát, itt csak 9-kor kezdődik az iskolai élet, így mivel Morris az átállás ellenére is hajnali 6-kor ébreszt, hogy megtegyük reggeli félóránkat bőven maradt időm felkészülni gondolatban és a fürdőben egyaránt. 2x mostam hajat biztos ami biztos alapon, de így lettem elégedettebb. A ruhám az itteni közegből remélem nem lóg ki nagyon, barna sportcipő, farmer, kapucnis felső és az indiánnyár ellenére is hűs idő miatti dzseki látszik ki:) zenét viszek, nincs merszem beszédbe kezdeni az első napomon. Megkaptam a suli térképét és a tanrendet. Első óra biosz. Szép lesz, bár begyakoroltam, ki vagyok, azért viszek egy kisszótárt, és hogy tuti ne égjek nagyon, csak semmi szemkontaktus senkivel, lehajtott fejjel megyek, csak akkor nézek fel, ha a térképemhez keresek újabb támpontot. Au, ez mi? Kőoszlop? Sorry- mondom amikor felnézek, mert sikeresen belesiettem valakibe... egy türelmetlen szúrós szempár mered arcomba, a spanyol- kár, hogy ilyen pukkancs, mert nagyon helyes- ő is új itt, de úgy tekint rám, mint aki nem látott még hülyét. Szó nélkül továbbmegy. Na jó, itt az idő egy kis zenéhez:
http://www.youtube.com/watch?v=LmLQutBjAuM&feature=related
Megvan a terem. Belépek, még csak kb. 10-en vagyunk, de a pici teremben már csak az első pad szabad. Igaz van ott egy táska az egyik széken, de a másik szabad. Van még egy pad, ahol egy nagyon helyes, de igen komoly srác bámul ki az ablakon. Nem kockáztatok, lehuppanok a táska mellé. Kipakolok, és ráhasalok a padra, arcomat a padra fektetett karomon pihentetem..
http://www.youtube.com/watch?v=73_SY6dAeT4
Bejön 2 srác, meg egy lány. Szegény, ahogy kivettem, ő is új itt, és kénytelen a dögös undok pasi melletti árva helyet elfoglalni. Áldom magam, hogy nem én tettem így, mert a srác ölni tudna a szemével. Nem tudom mi megy itt, de az eddigi 4 fiúból csak 2 volt normális, mégpedig az ikrek. Lehet hogy ők még kicsik az elvaduláshoz?Bejött a tanár, egy negyvenes kedvesnek tűnő arc...meglátjuk...jajajajaj, kezdődik...itt a bemutatkozás ideje. Hál'Istennek egy Isabella nevű lányt keres,hasraesés, szegény, látom nem én vagyok az egyetlen paragép. Szerencse.
Aztán Caesar...Caesar?????????
Most lép be, a franc, mellette ülök!!!!!!!:O
Nah a döbbenettől csak most kapcsolok, szépen bemutatkozott a szőke, és hallok valami olyasmit, hogy Roxy, Willow Roxy.....Én meg csak nézek ki a fejemből, aztán dereng valami tegnapról...én vagyok, a tanár viselkedéséből azt veszem ki, hogy nem érti mi a bajom, amikor "én kértem ezt az egyszerűsítést"és még cikibb, hogy már mindenki engem bámul, a kedves szomszédom pedig meglök finoman, de erélyesen, hogy menjek már...szép, elmondom, hogy Magyarhonból jöttem, és hogy hívjanak csak Roxynak, bár ezt úgy hallom, mintha nem én mondanám, és arra sem emléXem, hogy, hogy kerültem vissza a padba.
Szép kis 3-as az már tény....