Megyek beszélek valakivel, még a chat is megteszi. Mi ez a sok levél? Elfelejtettem: Sir Mini Morris épp ma 2 éves, otthon van a legjobb barátnőmnél alomtestvére, Sir Mini Cooper, akinek gyorsan én is dobok egy lapot...mit csináljunk ilyen későn? Először is megkapja a heti jutifalat- ját, aztán irány a pálya- sötétben...imádja a focit, ő a 4lábú Beckham.....
Hiába, nem megy. Nem tudom elterelni a figyelmem. Hazamegyünk.
Mo elégedettten nyugtázza, hogy megtartottuk a napját, megy vissza aludni. Nincs mire várni, , bekopogok Gabrielékhez.
-Gabe-kezdem- légyszíves vigyázzatok Morrisra. El kell mennem, és Mot nem vihetem magamal. Ha nem jönnék vissza...szóval számíthatok rátok?-darálom
-Mi történt?- kíváncsisága erősebb lett, mint újkeletű tartózkodása.
-Most nem tudom elmondani, megbízom bennetek-mondom, magamat is meglepve, tényleg, szívem mélyén tudom, hogy az igazat mondtam ki.
-Rendben- szólalt meg váratlanul Brian- siess vissza, addig vigyázunk rá- komolyan, megnyugtatóan mondta, egy fölnőtt magabiztosságával.
Köszönöm- és már rohanok is.
Pakoltam 1 napi kaját, vizet, elemlámpát és a zsebembe egy önvédelmi ollót. Az út túl hosszú. Át kell vágnom az erdőn. Mérlegeltem: vagy a szívem szakad meg bánatában, vagy széttépnek a farkasok. Legalább kiálltam saját érzéseimért, ha meg kell halnom, az a sorsom.
A lámpa fölösleges, olyan pici a fénye, hogy semmivel sem látok többet, mint nélküle.
Úttalan utakon haladok egyre mélyebbre. Cullenék az utolsó reményem. Ha ők nem tudják merre ment, akkor vége. Örökre.....
Valaki követ, hátranézek, senki...de OLYAN érzésem van....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése