026

Végre kinn vagyok az erdőből. Szép a természet, jó a természet, de kezd az idegeimre menni. Hol van Cyrus? Mit csinál Gabriel? Ezt inkább hagyjuk!Meddig kell itt állni az út szélén, mint valami prosti?!
Mitől vagyok ilyen zaklatott? Mitől, ugyan mitől? Hülye kérdés.
Annyira izgultam, hogy végre eljövök, boldog leszek, ehelyett kaptam egy csinos gyomorgörcsöt, és bemostam egyet a legjobb barátomnak.
Ez nem az én napom.
Esik...miért ne? Szétázunk mire ideér. Hol van már?
A fenébe...nem akarok sírni, mégis úgy bőgök, mint egy gyerek.
Miért kell mindennek ilyen nehézzé válnia?
Jön valaki, motor, talán ő...talán nem, jobb elbújni a bokrok mögé, meglátjuk ki az...Lassít...szakad az eső...miért állt meg a túloldalon? Cyrus az!
-Gyerünk Mo, fut fut fut!!!- remélem nem látja meg, mennyire ki vagyok. Szerencsére az eső megmenti arcomat az égéstől.....Minket néz...de jó, hogy eljött!
Minden sokkal egyszerűbb amikor a közelemben van, és ugyanennyire nehezebb is....
-Szia!-sikerül köszönnöm:P
-Hello, mehetünk? Hoztam oldalkocsit a kutyának.
-Mhm- bólintok, szépen bepakoljuk Morrist, aztán felszállok mögé, átkaroljam, vagy ne? Nem merem megkérdezni. Hát persze, ennyit a hatásokról...
Hátranéz- Kapaszkodj!- én meg reflexszerűen dereka köré fonódom. Bizsergető érzés, beszívom nedves bőrkabátja illatát.....most csak ő számít, hogy együtt vagyunk, hogy nem válunk el. Sohasem akarok leszállni innen. Így akarok maradni örökké.

025

Nem érdekel csak el akarok tűnni innen. Gyerünk Mo, sietnünk kell!
Jobb, ha tényleg Jacobék háza felé megyünk, ha utolérne "valaki".
-Hé szökevény!
Ez nem lehet igaz!- Gabe, mit akarsz?
-Csak gondoltam, szólok, hogy nem adlak könnyen!
-Tessék?!-mi a fene......nem!!!!
-Nem, Gabriel, te vagy a legjobb barát a világon, tudom, de nem kell vigyáznod rám! -kitérő manőverem remélem beválik, és nem mondja ki, amitől tartok.
-Mi van akkor, ha nem a barátod akarok lenni? Vagy a barátod, de nem úgy...- bevallotta:O
-Jaj Gabriel! Nagyon kedvellek, ugye tudod? De a pillanat nem erre való! Te olyan nagyon fiatal vagy még!- micsoda hülyeség! Hogy mondhattam ezt?
-Jake ugyanannyi. Mi van benne, ami bennem nincs?!- megsértődött. Olyan szemét vagyok basszus, pont egy ilyen baromságot kellett kitalálni, de mostmár nem tehetek mást, ha megtudná az igazat, sokkal rosszabb lenne.
-Igazad van. De tudod, veled lennem olyan könnyű, és nyugodt, de amint az ő közelébe kerülök, minden megváltozik, felkavar, sosem éreztem hasonlót senki iránt. Nem tudom mi ez, de akarom érezni a nap minden pillanatában! Tiszta függő lettem, megéreztem az ízét és mostmár csak ez éltet!- Cyrus annyira....., de hogy Jacobra mondom ezt, komolyan nem vagyok normális.
-Akkor tudod mit érzek!- na ez ütött. Úgy néz rám, hogy legszívesebben átölelném, és megvígasztalnám, de a hülye önzésem nem engedi ezt tennem, már csak azért sem, mert bátorításnak vehetné...nem játszom vele!
-Gabriel....-a franc, a kezeim maguktól elindultak, odabújok hozzá, és megölelem. Ő csak áll. Ahogy a mellkasához simulok érzem, hogy mennyire ver a szíve. Nem ölel vissza, csak hajamba fúrja fejét, aztán óvatosan, szinte alig érzem, átkarol. Milyen forró! Így állunk pár másodpercig, szinte belefeledkezem....de mit csinálok?????
El kell engednem, különben csak kínzom tovább. Elengedem, lassan, ő azonnal megfeszül. Na ezt most nem kellett volna: a szemébe nézni..Hogy lehettem ilyen...már több sértő jelzőm nincs magamra, így feladom az önostorzást, inkább azt kell kitalálnom, hogy hagyjam itt ezt a fiút anélkül, hogy túl nagy sebeket okoznék neki.
-Gabe!- nem merek többé ránézni, így a cipőmet bámulom- mennem kell. Nem tudom mi lesz, de meg kell próbálnom, ahogy te tetted. Bocsáss meg, nem akartam fájdalmat okozni neked.- szánalmas amit mondok....
-Akkor menj!- hangja rekedtségére összerezzenek, mire fölnézek, már elfordul. Azt hiszem hazamegy. Gabe, utána kell mennem, de nem! Ha most húzom, akkor rosszabb lenne..
El kell..... tovább, menjünk Mo!

024

Alig várom, hogy induljunk. De hogy rázzam le Gabrielt? A fenébe..talán megkérhetném, hogy adjon egy órát, mielőtt ő is átjön, hogy kettesben lehessek Jacobbal. Igen, ez működhet!
Pakk kész, Morrison a hám....nézzük...
-Gabe!-kopogás helyett benyitok az ikrekhez.
-Igen?- olyan mosolyt villant, amitől gondolkodnom kell, hogy miért is akarok én elmenni...
-Kérhetek valamit?- utálom ezt! a számba harapok, mert nem akarom kimondani...behunyom a szemem és kiköpöm végre a szavakat-Késs egy órát!
-Honnan?- néz rám tettetett értetlenkedéssel.
-Jacobbal szeretnék egyedül beszélni egy kicsit- magyarázkodom... mindjárt hányok...
-Biztos vagy te ebben?- széles mosoly.
-Igen- mostmár elég, mi folyik itt?
-Nem is tudom- dől hátra ágyán, fejealá teszi kezeit, mint aki épp kegyelmet gyakorol.
-Felejtsd el-szemeim dühtől égnek, hogy lehet ennyire..ennyire...uh...
Becsapom az ajtót, és levágtázok Moval. Nem várok egy percet sem. Ha közben utánam jön, csak próbáljon megállítani, megkapja a magáét....

023

-Mit akart tőled a matektanár?
-Gabe, hogy kerülsz ide?
-Csak nem akartam, hogy az első napodon egyedül maradj. Szóval?
-Semmit.
-Akkor minek tartott benn? Csak téged...elég fura.
-Nem tudom...de mit szólnál hozzá, ha este meglátogatnám Jaket, tudod, Morris miatt- vezetem elő tervemet.
-Jó ötlet, menjünk!
-Am..úgy gondoltam, most csak mi ketten mennénk Moval- kínos kínos kínos:O
-Aham...mit forgatsz a fejedben?- a fenébe, gyanakszik...
-Semmit, csak tudod...-ezért utálni fogom magam- Jacob elég helyes srác...-lehajtom fejem, mert nem bírnék most Gabriel szemébe nézni. Tudom, hogy megbántom, ráadásul egy ekkora baromsággal. De most nem vállalhatom, hogy utánam jöjjön, mint a múltkor.
-Helyes srác? Ahhoz képest elég jól otthagytad tegnap- nem adja fel.
-Tudod, zavarba jöttem, és el akartam menekülni, annyi minden történt velem mióta itt vagyok- talán sikerül elterelni a figyelmét a lámpás rajtakapásról...
-Azért akartál elszökni?-olyan szeretettel néz rám, hogy elvörösödök.
-Részben -nem lehet, pont most rontok el mindent a legjobb barátomnál.
- Akkor megígéred, hogy most nyugton maradsz, akár mennyire is szívdöglesztő Jacob-gyerek?
-Neked én nem ígérek semmit!- hogy lehet ennyire kisajátító, ki ő nekem, hogy lelkifurdalást okozzon? Miért kell törődnie velem?
-Akkor én is megyek- ragaszkodik...
-Nem akarom!-csak ezt ne- Kérlek!
-Nem értem mi bajod, ő az én legjobb haverom! Miért ne mehetnék át én is ma este?-incselkedik.
-Akkor gyere- feladom. Ha még jobban távol akarom tartani, akkor lehet, hogy megfúrja a tevem.
-Kösz a meghívást- vigyorog.
-Nem hívtalak!-morgok. Ebből hogy mászok ki?