024

Alig várom, hogy induljunk. De hogy rázzam le Gabrielt? A fenébe..talán megkérhetném, hogy adjon egy órát, mielőtt ő is átjön, hogy kettesben lehessek Jacobbal. Igen, ez működhet!
Pakk kész, Morrison a hám....nézzük...
-Gabe!-kopogás helyett benyitok az ikrekhez.
-Igen?- olyan mosolyt villant, amitől gondolkodnom kell, hogy miért is akarok én elmenni...
-Kérhetek valamit?- utálom ezt! a számba harapok, mert nem akarom kimondani...behunyom a szemem és kiköpöm végre a szavakat-Késs egy órát!
-Honnan?- néz rám tettetett értetlenkedéssel.
-Jacobbal szeretnék egyedül beszélni egy kicsit- magyarázkodom... mindjárt hányok...
-Biztos vagy te ebben?- széles mosoly.
-Igen- mostmár elég, mi folyik itt?
-Nem is tudom- dől hátra ágyán, fejealá teszi kezeit, mint aki épp kegyelmet gyakorol.
-Felejtsd el-szemeim dühtől égnek, hogy lehet ennyire..ennyire...uh...
Becsapom az ajtót, és levágtázok Moval. Nem várok egy percet sem. Ha közben utánam jön, csak próbáljon megállítani, megkapja a magáét....