022

Nem elmlékszem, hogy kerültem a szobába, csak feküdtem az ágyon. Úgy érezem magam, mint akit lelőttek. Csak a hangját visszhangozza fejem, nem lehet. Caesar hol van? Mi történik? Mi ez?

Valaki kiabál...Makyának nem tetszik, hogy Morris az ágyamnál alszik.................................................

Kopognak. Mennyi az idő? Nem lehet, már reggel van?
-Gyere, reggeli!- Gabe dugja be fejét az ajtón.
-Megyek- mondom a párnámba.
Alig várom, hogy kiléphessek a házból. A rezervátumi iskola sokkal kisebb, mint a városi. Kíváncsi tekintetekből nincs hiány, mivel én vagyok az egyetlen "fehér". Az ikrek mögött baktatok, igyekszem eltűnni, és nem gondolkodni. Gabe és Bry egyenesen Jacob felé tartanak. Szerencsére mennünk kell órára, az én csoportomnak matek lesz...hurrá....sikerül hátul elfoglalnom egy hiányzó helyét, csak semmi feltűnés...
Csendben becsukódik az ajtó, a gerincemen borzongás fut végig a hangra!
Ő az, Cyrus! Mi történik?
-Szervusztok, a nevem Cyrus - itt rám néz, azt hiszem fel kell szednem az államat!- én vettem át Mr. Hotah osztályát, amíg továbbképzésen van....
Tanár....itt? Miért pont velem történik ez? Így esélyem sincs nála! Esély, mi a fenét képzelek? Én Caesart szeretem! De miért indul be a fantáziám, ha csak ránézek, miért nem kapok levegőt? Miért akarok a közelébe kerülni? Miért vagyok ilyen boldog, amikor az életem kilátástalan? Na jó ezt abba kell hagynom sürgősen! Beletemetkezem a tananyagba, amiből persze egy kukkot nem értek. Kit érdekel! Csak legyünk túl az órán....Végre, vége.....kifelé! Gyerünk, minél előbb!
-Villő, egy pillanatra- a szavai szinte perzselik a bőrömet, érzem hogy arcomba szökik a vér- nehezemre esik felé fordulni..nem tudok ránézni, inkább a padlót bámulom, mintha az lenne a világ 8. csodája.
-Azért jöttem, hogy segísek- suttogja, rá kell néznem, tényleg értem jött?- Maradj itt órák után korrepetálásra!- mondja miközben végigmér, majd kimegy.
Szóhoz sem jutok, nem csak a döbbenettől, hanem a szívemtől sem. Mintha eddig halott lettem volna, és most életre kelnék! Jól értettem? Megment engem? ...Vagy csak matekból akar "segíteni"? Tudja a nevem, ez a tény máris boldogabbá tesz, mint kellene! Mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne. Már nem izgat, hogy bámulnak, hogy suttognak a hátam mögött, hogy Gabe aggodalmasan kérdezgeti, biztos jól vagyok-e, csak az számít, hogy lássam...újra.
Visszaértem a matekterembe, és várok. Én vagyok itt egyedül. Jó jel! Az ikreknek mondtam, hogy később megyek. Mikor jön már? A percek óráknak hatnak. Próbálom felidézni az arcát, de nem megy, homályos a kép, miért nem emlékszem éppen rá? Az ajtót bűvölöm, amikor belép, örömöm bizsergetően végigfut rajtam, de megszólalni még mindig nem sikerül. Jellemző!
-Villő- lép hozzám azonnal, egész közel jön és nagyon halkan beszél- itt talán nem hallanak. Elmegyek. És te...is...-minden szót nagyon óvatosan mond, körbenéz, mintha egy kémfilm szereplői lennénk. Én VELE bárhová elmegyek! El innen!
-Morrissal- bólintok.
-Ja persze, a kutya- emlékszik...emlékszik? Homlokát ráncolja- Rendben, akkor ma sötétedéskor gyere oda, ahol tegnap találkoztunk. Menni fog?
Elgondolkodom, hogy tudnám kivitelezni, de eszembe jut Jake, azt fogom mondani, hogy meglátogatjuk Moval, Makya biztos boldog lesz.
-Azt hiszem, igen- válaszolok végül csodálkozva magamon, azt vártam, hogy remeg majd a hangom, de valami csoda folytán, nem.

021

-Örülök, hogy megismertelek Jacob- búcsúzom- meghálálom még, hogy gondját viselted Monak!
-Nem tesz semmit, szeretem a kutyákat- mosolygott Jake, ahogy az ikrek hívják.
-Akkor búcsúzom, viszlát a suliban, talkálkozunk otthon srácok- intek barátaimnak, és elindulunk Morrisommal.
-Villő, várj!- jön utánam Jacob- szóval, Charlie, a rendőrfőnök, Isabella, ismered igaz?
-Igen. Miért?- kérdezem, a rendőr látogatása volt életemben a remény, amit sikerült elszalasztani.
-Semmi, csak...szóval mi van vele mostanában? Suli?- kérdezi, miközben Mo hámjával babrál.
-Az a helyzet, hogy mostanában nem sokat találkoztunk, Edwarddal, barátok, szóval azt hiszem...jól van- mondom bizonytalanul.
-Cullen?-áll föl hirtelen hevességgel.
Bóilintok.
-Holnap- int, vissza se néz, megy a ház felé.
Amennyire féltem Blackéktől, annyira nem kellett volna, Billy Black fura volt, de nem ismerem a szokásokat annyira, hogy ezt magamra vegyem. A fia, Jake, hm, ahogy Mot elnézem, nagyon megszerették egymást. Kicsit féltékeny is vagyok a kiesett időre, mintha Morris nőtt volna, vagy csak izmosodott?
Nem is tudom, de itt az idő, lelépünk. Irány a főút, láttam mikor jöttünk, erre kell lennie, ezaz, kevesebb a fa! Gyerünk Mo, bírnod kell...
Sehol senki, jól van, csak így tovább...ha valaki felismerne csak kocogunk...ártatlan szemek, gyerünk, mi csak futunk egy kicsit...esik? Már megint...neee egy motoros, tegyünk úgy mintha nem látnánk, nem hinném, hogy ismerem...gyerünk gyerünk, menj már el....lassít, a francba, mi cska kocogunk, jobb ha nem állunk meg...
-Elnézést- szólal meg mély hangon a motoros, mi ez? A szívem..mint amikor a csontig hangosított zene a hangfalból a mellkasomon átáramlana...a fejemtől a talpamig bizserget, mi ez?????????
Igen?- fordulok meg- arcomba szökik a vér, egy lélegzetelállító srác, nem idevalósi, az fix, szőke haj, zöld szemek, az arcát nem látom, mert... forrósodok, mi ez?
-Jól vagy? -kérdezi, legalább olyan csodálkozón, mint ahogy én nézhetem.
-Nem...igen...mi az?- habogom. Hé szedd össze magad, gyerünk egy értelmes mondat kell neked. Mély levegő, de ne fújd az arcába az egészet...mi a fene történik velem?
-Én a Nova házat keresem- úgy néz rám, mintha az épelméjűségemben kételkedne.
-Hogy mit? -na ez kijózanít, ha megtudják, hogy itt voltam...- én csak sétáltatom a kutyát- hülye! Nem, nézzük, mit mondjak...- Szóval a 3. utca balra...földút- nyögöm, hihetetlen, hogy mik esnek ki a számon!!!
-Aha- mondja még mindeg nem veszi le a szemét rólam- megmutatnád?- kérdezi végül.
-Épp nem, de ott van- mutatok Nováék irányába, de még mindig zöld szemeiben merengek....az érzéseim, mi történik velem? Ehhez hasonló sosem történt velem, egyszerre akarok megfőni és megfagyni, érzem az eső szurkáló dobogását arcomon, vállamon, de nem számít, szívem hevesen dobog, légzésemre kell figyelnem ...
-Ki ez? - hátam mögül késként tör elő Gabe.
-Megfordulok- nagyon szívesen leharapnám a fejed Gabriel!- Nem tudom, a Nova házat keresi- mondom lassan, mint aki kómából ébred, csak ismétlem az idegent..
-Cyrus vagyok, Makya Novához jöttem- fordul Gabehez.
-Milyen ügyben?- mi ez a hidegség Gabetől?
-Azt neki mondanám el- mondja Cyrus, visszafordulva hozzám
-A nagyapám nem fogad este idegeneket- közli még mindig bizalmatlanul Gabriel.
-Miről van szó?- Makya mély hangja sötét, mint ő maga, ahogy kilép az erdő mélyéről.
-Négyszemközt-titokzatoskodik Cyrus.
-Te mit keresel itt? Miért nem vagy a többiekkel- villan rám az öreg, követett vagy mi???
-Csak sétáltunk- magyarázom.
-Ideje hazasétálni. Arra van- mutatja, mintha nem tudnám.
-Hé, mi van itt? -lohol a csapásról Bry- tesó miért jöttél el?
- Csak Villő ott hagyta a ...- nem mondja ki, úgy mutatja, hogy csak én lássam, jesszus a lámpám! Gabe tudja!
-Villő?- mered rám újra Cyrus
-Haza!- mondja Makya ellentmondást nem tűrően, így én és az ikrek indulunk...vissza....a lábaim nem akarnak vinni. Itt akarok maradni! Itt ahol a szívem van!

020

Cyrus - valahol félúton Forks felé...18:30


Meg kell állnom, pihenek kicsit. Harleymat nem hagyom el, jó lesz ez a pad, itt nem vesz észre senki.
Egy lány jelent meg a fák között. Senki más nincs most itt. A padok árván várakoznak, hogy válasszon közülük.Lapok a kezében, a park másik végében ült le, ahol egy bokor takarta el. Megnyugtató, hogy ugyanúgy egyedül akar lenni, mint én.
Gondolataim visszakúsztak Tessre, utálom ezt! Ha nem találkoztak volna, most nem lennék itt. Vele lennék...ez hazugság, miért hazudok magamnak?
A lány járkál, nem is vettem észre, mikor kelt fel...magában beszél..színdarabot gyakorol..milyen boldog, mennyire koncentrál...
Tessa annyira más volt. Gyönyörű arca...mintha tegnap lenne...
Hogy tehette ezt...megint?! Hihetetlen, hogy azok után volt képe hozzá! Tesst elvette tőlem...örökre... és nem tanult belőle.
Most meg szívességet kér...de én vagyok a hülye, hogy vállaltam.
Amit ezért kapni fog, azt nem teszi zsebre, csak legyünk túl rajta!
A lány telefonál, nevet, mint Tess, mielőtt...fejem jobbra kapom, még egy löket...nem akarom érezni a fájdalmat! A parkban gyakorló lányra fókuszálok, gyerünk...a lány olvas, de egyre többet pillog kifelé, az út felé...vár valakit.
Jobb ha indulok. Mit is mondott az az idióta, ja, megvan, megkérdezem...
-Halló, itt Cyrus...igen, persze..Swan? Mit mondott? Beengedték? Eljött? Miért? Carlisle, akkor hogyan férkőzhetnék hozzá, ha még a határig sem tudjátok kihozni?! Jó! Nagyon fognak nekem örülni! Emlékszem. Caesar azt mondta, különleges...... Azért elmondhatod. Mhm....én és az iskola....nem vagyok kicsit öreg a tanuláshoz?? ...Nem, arról szó sem lehet....most akkor kell, vagy nem? Nem fogom húzni az időt! Túl...oké, ne haragudj, nem veled van bajom. Rendben....Szervusz.

Az én idióta kisöcsém jól megkavarta az életemet. Mindig sikerül beletenyerelnie. Ezt el sem hiszem. Tudta...fogadni mernék, hogy tudott róla!

-Halló, öcskös, én megöllek! ...nem volt szó elvegyülésről! ..Igen, most beszéltem Carlisleal, azt mondta, hogy a zsaru odament és semmi kivetni valót nem talált. Blackéknél beszélgettek is, nem látta okát, hogy elhozza. Most be kell jelentkeznem!.....Hagyd abba, nem érdekel!

Caesar te barom!
Elegem van, legszívesebben elhajtanék. Egyetlen okból nem teszem: Tess. Miatta.......nem történhet meg újra!
Ez a Villő csak 17 éves! 17! Mit akart egy gyerektől?!

019.

-Gyertek!- hallatszott lentről egy vidám hang.
Mire leértem Makya már az asztalfőn elfoglalta helyét. Karbatett kézzel meredt maga elé. Az ikrek egymást gyepálták valami miatt, de Sue rendre intette őket, így Makya mellett leültek. Nem kockáztattam meg az asztal másik végét, nem kerülhettem szembe a farkassal. Így a 2. legtávolabbi helyre ültem, óvatosan, a szék szélére...
Susan behuppant a köztem és férje közti székre, azzal a lendülettel, amivel a sülthúst tette az asztal közepére. A teríték rusztikus volt, nem láttam 2 egyforma tányért, de olyan hangulatot árasztott, ami előcslata honvágyamat. Régen nem ettem családi körben, és észrevétlenül gombóc csúszott a torkomba....
Mindenki jóízűen evett, igaz Makya kissé merev volt, az ikrek faltak, Sue pedig folyton kínálgatott, de nem volt étvágyam...
A családomat jelentő egyetlen szalmaszálam, Mo járt a fejemben.
Amint végeztek az ikrek, felmentek a szobájukba, megegyeztünk, hogy vacsora után elvisznek Morrishoz, így megköszönve az ételt, én is indultam.
-Segíthetek- kérdeztem Susant, amikor leszedni készült.
-Menj csak, tudom, hogy szeretnéd már látni a kutyusod!-mosolygott, és én nagyon hálás voltam ezért a gesztusért.
-Kopp-kopp- nyitottam be - fiúk, 10 perc és mehetünk. Rendben?
-OK, lent leszünk- biztosított Gabe.
Amennyire tudtam, felkészültem a szökésre. Felvettem a farmerem, rá a sokzsebes terepnadrágomat, eltettem az időközben lemerült telómat, ledlámpát, tollat, zsebtérképet, 2 szelet csokit, és az irataimat. Felvettem egymásra 2 fölsőmet, rá a kapucnis dzsekim. Rohantam lefelé.
-Indulhatunk?- lihegtem.
-Erre lesz- mutatott egy kis csapásra Brian. Még szerencse, hogy a túrabakancsot választottam kedvenc sportcipőm helyett.
-Kérdezhetek valamit?
-Ez is egy kérdés volt- kacsintott Gabe.
Szememet foragattam, aztán belevágtam- Miért kell most ide járnotok ..járnunk? -javítottam ki magam gyorsan- Mi történt?
-Miattad- summázta Bry.
-Fogd be!- vágta hátba testvérét Gabe.

018

Megállunk mellettük, Mr. Klarson serényen kipattan, megkerülve a kocsit a nőhöz robog, kezetráznak, a nő engem néz, int, hogy menjek, kiszállok.
-Szervusz aranyom- ugrik a nyakamba, apró termete ellenére nagyon erősen megölel...segítség...-Oh, még be sem mutatkoztam, Susan Nova-mosolyog, kezetfogunk
-Villő Rajnai- nyögöm, aztán belémfojtja a szót, nem mintha tudnék bármi értelmeset mondani jelen helyzetemben.
-Annyira vártunk már, ne haragudj, hogy csak ilyen későn tudtunk találkozni, az öreg említette, hogy ráadásul rokonok is vagyunk, olyan boldog vagyok!- és lassan elindulunk az ösvényen..haza?
-Ki?-esik ki a számon
-Makya, a nagyapánk- segít ki Gabe
- Említette, mhm...- azt persze kihagyta, hogy kishíján kinyírt mint óriásfarkas...
-Jaj aranyom, ne is figyelj rá, zsémbes, de nagyon jóindulatú! Sosem ártana a családjának.
-Értem- csakhogy én nem vagyok családtag.
- A múltkor ott, az erdőben rá kellett szólnom, mert elkapta a hév, de soha többet nem fordul elő, megígérte, és nagyon bánja már- magyarázza vidáman Susan.
-Tessék? - elkerekedik a szemem, múltkor?! Ott volt????? Nem láttam, akkor miért nem jött oda? Elmondhatta volna, hogy ne rettegjem halálra magam!
-Sajnálom, nemrég értünk haza és valami régi dolog miatt fölhúzta magát. A lényeg az, hogy már minden rendben! Érezd jól magad nálunk! Itthon vagy!-azzal betaszigál a kis barna ház tornácára, időközben megérkeztünk, én köpni-nyelni nem tudok a döbbenettől.
A férfi, AZ A FÉRFI, Makya ott ült egy hintaszékben, tekintete gyűlölettel telve rám szegeződött.
- Ne kezd- mordult felé Susan.
Makya erre, felállt- még embernek is hatalmas-és bement a házba.
-Ne is törődj vele, ő Makya, engem szólíts Sue-nak, a fiúkat már ismered.
-Elnézést, de hol van...-végre kitisztult a fejem, Morrist keresem
-Átvittük egy barátunkhoz, Jacob este áthozza- magyarázza Bry megkönnyebbülten.
-Nem lehetne most?- kérdezem, tudom, hogy nem várok estig, közben azon filózok, hogy miért nem itt várt, vagy miért nem hozták magukkal...-Volna kedved át...-Gabetől is átveszi a szót Sue.
-Hadd pihenjen, még ki sem csomagolt, gyerünk, mutassátok meg a szobáját, fél óra múlva asztalhoz. Utána oda mentek, ahova kedvetek tartja- mosolygott Sue, és betolt a nappaliba, ahonnan a konyha csak egy pulttal volt elválasztva.
- A lenti szoba a nyagyszüleinkké, mi fönt lakunk- mutat egy szűkös feljáróra Gabe. A tetőtérben 2 szoba van egymással szemben, az övék, és az enyém. A kettő közt egy apró zuhanyzós fürdőszoba foglal helyet.-Neked adtuk az erkélyeset- mutatja be leendő otthonom Bry- és a fürdőszoba használat- feltart egy kis táblát- ezt akaszd ki, ha használod, de be is tudod zárni-...remek
- Köszönöm szépen- mondom, miközben körbenézek, a szoba egy minilakosztály, gyönyörű! A cuccaim az ágyon és mellette, bontatlanul...-Hé fiúk! Mi van Morrissal, miért nem lehetett itt?-remélem jól van..
-Mo nagyon jó fej, csak...tudod a..-összenéznek- ...szóval nagyapa nem rajong érte...Morris megmorogta- nevetnek- ő meg azt mondta, hogy áruló...szóval Sue, azt mondta jobb, ha átvisszük... de most, hogy itthon vagyunk, visszaköltözik- mosolyognak.
Csak egy biccentésre futja. Ennyit a biztonságról....
Nem akarok kipakolni, kimegyek a fákkal körülvett erkélyre, beszívom a párás levegőt, és arra várok, hogy túl legyünk az étkezésen, végre láthatom Mot.
Valahogy vissza kell jutnunk Forksba...

017

Tudod, merre van az igazgatói?
-Persze, a titkárság mellett- Edwarddal ugyanarra gondolunk….
Menjünk.
La Push...aha, tuti nem megyek! Nem őrültem meg!
- Sajnálom, nem mehetek La Pushba. De megkérdezem Carlislet, mit tudunk tenni.
Persze, hogy nem mész, senki sem megy a farkastanyára!
-Pillanat-futó mosoly, telefon a fülén.
Morrist ki kell szednem onnan, meg az útlevelemet. Hogyan hozzam ki onnan…talán Gabriel segít nekem. Telefonon talán elérem…vagy elmegyek. Nincs mese, el kell mennem. Nem tudok tovább várni!
Piroska leszek, aki besétál a farkas szájába. Nem érdekel. Megyek.
Valaki megrángatja a karom..persze, Edward:
- Hahó, figyelsz? Carlisle azt mondja, hogy maradj itt, ha nem engedik, akkor gyere vissza hozzánk, amíg beszél Susannal.
Nem, lemegyek, ezt nekem kell elrendezni…végülis jobb élni, mint félni- biztatom magam.
- Ne siesd el, ott egyedül leszel, nem biztos, hogy időben tudunk segíteni.
Tudok vigyázni magamra- remélem..
- Várjuk meg Alicet
-Mi változna? - ilyen rekedt a hangom?! Sokkal jobb volt amíg nem kellet kimondanom a szavakat, de kezd megtelni a suli diákokkal, elég vicces lenne, ha Edward magában beszélne…
-Lehet, hogy könnyebben döntenénk, talán- sejtelmes sandítás
Ez mit jelent?
Itt vagyunk, Mr Klarson irodája, Ewward bekopog.
-Tessék- benyitunk, a mogorva hang tulajdonosa egy pufi szakállas férfi, aki épp a mellettünk lévő fogasra pakolja kabátját.
-Villő Rajnai vagyok, és ezt az értesítést kaptam- mutatom a levelet, amit a suli küldött.
Gyors átolvasás után rosszalló a tekintete- Hol volt az elmúlt két napban? Mrs Nova már nagyon várja, és nem tudtuk elérni- huh erre nem számítottam.

-Nálunk volt látogatóban, de belázasodott, és apám, dr. Cullen nem engedte haza addig, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy jól van. Holnap hozom az igazolást, ha így megfelel- Edward lenyűgöző hazudozó. Tátva marad a szám, a dirihelyettes egy pillanatig dülleszti szemeit, majd úgy dönt, hogy hiteles az információ.

Rendben van. Várom az igazolást- mondja továbbra is Edwárdot fixírozva, majd rámmered- délután 4-kor végzek, ha megfelel 16:30-kor indulhatunk.
Megszédülök a gondolattól, hogy "Mufurc Úr" visz Farkasföldre' megrázkódom, bólinok.
- Más megbeszélnivaló?- kérdezi türelmetlenül. Biztos valami "fontos" dolga van.
- Nincs, köszönjük- Edward a helyzet magaslatán.
Épp csak kifordultunk a folyosóra, máris szembetalálkozunk Alice-szel.
-Sziasztok- mosolyog.
-Szia- viszonzom mosolyát, de gondolataim csak a közelgő veszélyen járnak. Eljött az a pillanat, amikor már annyira ideges vagyok, hogy bármi jöhet, ha kell gyalog nekivágok az útnak. Csak várni ne kelljen.
Közben Edwarddal különös suttogásba kezdenek, megkönnyebbülök, hogy nem nekem kell beszélgetést folytatni. Most képtelen lennék rá.
Csengettek, mennünk kell órára, bár nekem már mindegy. Azért csak követem barátaimat.
Valamit tennem kell...eszembe jutott, hogy mi lenne, ha most hirtelen sólyommá válnék...hm nem is rossz, egészen felvidít a gondolat. Én, mint sólyom, elrepülék innen messzire, messze a veszélytől a fájdalomtól az érzésektől... a szívem egyre gyorsabban ver. Érzem, hogy egyre forrósodom a fény egyre teljesedik bennem, szinte ég a kezem a fejem, a mellkasom, a levegő...szédülök...
-Villő! Hé, Villő!- de jól esik a hideg kéz érintése, úgy érzem mindjárt meggyulladok- Kiviszem, azt hiszem még mindig beteg- hallom a távolból, nem látom merre megyünk, hideg kezek vezetnek kifelé...
-Villő! Villő!- kinyitom a szemem. Edward az.
-Melegem van- nyűgösködöm.
-Ezek szerint nem is hazudtam a helyettesnek- aggodalmas tekintet- vörös vagy és nagyon forró, le kellene hűteni téged.
-Semmi komoly, csak azt hiszem hülyeséget csináltam. Nem akartam, csak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha...repülnék- szégyenkezem
-Szép!- látom, hogy nyugodsága visszatért- Az kéne még, hogy az egész osztályt megörvendeztesd egy magánszámmal! Kontrollálnod kell a gondolataidat!
- Igen, milyen jó, hogy ilyen jól tudod, mit kell tenni! - dühös vagyok, én vagyok mutáns, nem ő.
-El tudom képzelni- szúr vissza szomorúan.
Sajnálom, csak nagyon nehéz most nem forrófejűnek lenni...szó szerint!
-Tudom, hogy nem könnyű. Új neked ez az egész, de La Pushban, ha tényleg le akarsz még menni, nagyon kell vigyáznod magadra.
Bólogatok, el sem tudom képzelni, mi lesz...
Nagyon nehezen telik a nap, Edward, miután megbizonyosodott róla, hogy "jól fogok viselkedni" visszament az órákra. Nekem nincs más feladatom, mint másra gondolni.....tehát nem repkedhetek, még fejben sem...akkor mi az a képesség, aminek örülnék?
Nos, hátha bejön: Legyek pénzmágnes! Semmi...Akkor tudjak gyógyítani puszta érintéssel!...Találok egy kiszáradt bokrot...megérintem...gyerünk, gyógyulj...erősködöm...ez sem jött be....
A nap további része hasonló képzelgésekkel telt, erőltettem magam, hogy ne gondoljak se Caesara, se La Pushra( és a farkasokra) és főleg ne a repülő sólyomra!
Túl sok tiltott dolog van körülöttem....
Nagyon lassan de elérkezett indulásom ideje. Búcsút vettem Edwardéktól, megbeszéltük, hogy amint lehet e-mailezem, vagy sms-ben jelentkezem.
Mr Klarson az iskola fakósárga kisbuszának támaszkodott, karba tett kézzel várt. Fura, innen messziről olyan volt, mint egy óriási törp a Gyűrűk Urából, zöldesbarna tweed zakó, kockás flaneling, felette annyira abszurd kék pufidzsekije, haja, szakálla zöldesnek hatott...
-Induljunk- szólt oda, mikor hallótávolságba értem.
Az utat némán tettük meg. Alkalmi sofőröm az útra koncentrált, úgy, mint aki először jár külföldön.
Még nyomtatott térképe is volt a kormányra erősítve 2 gigantikus lila post it-tel.
Megérkeztünk.
Ahogy az első házak kibújtak, nagyon-nagyon különös volt. Nem tudtam tovább félni, ki akartam szállni. Varázslatos, ahogy a természettel együtt tudnak élni, gerendaházak, sokuk máz nélkül, cserép helyett mohás tetővel, szemeimen át szívtam a szépségüket...Ámulatomat Mr. Klarson krákogása szakította meg, visszarántott jelen helyzetembe.
-Telefonáltam nekik, mielőtt elindultunk, azt mondták, kijönnek elénk- mondta inkább magának, mint nekem.
Elkezdtem keresni az ikreket tekintetemmel, lassan felkúszott agyamig, hogy az ők egyáltalán nem biztos, hogy Gabrielt és Briant jelenti, lehet, hogy valaki mást.
-Á, ott vannak- jött a megkönnyebbülés az igazgatóhelyettesnél, nem úgy nálam.
Az út szélén 3 ember állt, az ikrek, Halleluja! és egy 50 év körüli fehér hajú nő. Talán ő Susan...

016.

Még éjjel lehet. Nem nyitom ki a szemem. Miért nem? Na jó, kinyitom...
Miért van ilyen világos?? Ezek szerint mégis reggel van. Telefonom keresem, már 7 múlt. Vajon a többiek ébren vannak? Talán, hiszen iskola....
Felöltözök, fogmosás, kócos hajammal most nem foglalkozom...
Kilépek az ajtón..szerencsémre Edward közeleg.
-Mehetünk?- kérdezi minden előzmény nélkül. Most is kiolvasta?
-Remélem, nem okoztam túl sok gondot. Megmondanád a családnak, hogy mindent köszönök?- vagy írhatnék is levelet..amint tudok írok, csak már túl lennék a nehezén...
-Átadom. 10 perc és ott vagyunk- félmosoly
Milyen klassz így, ki sem kell mondanom....mindenkinek ismered az összes gondolatát?
-Nem mindig ilyen könnyű- válaszol elkomorodva.
Nem tudom rákérdezhetnék-e, inkább nem..
-Minden képesség fejleszthető, és semelyik sem tévedhetetlen-válaszol fel nem tett kérdésemre.
Értem. Ezekszerint vannak kivételek.
-Talán igen- óvatos a válasszal.
Nem tudom elhinni, hogy úgy beszélünk erről, mintha az írás és a matek közti különbségeket fejtegetnénk, főleg, hogy tiszta idegrendszer vagyok...
-Mindjárt ott vagyunk. És ha ez megnyugtat, felkísérlek az ikrekhez.
Mindig tudod, mit kell mondani- somolygok.
Tényleg hamar ideértünk. Mo. Mi lehet Morrissal? Felsietünk a lépcsőn, kopogok a srácok szobaajtaján. Semmi. Kopp-kopp...
-Szerintem nincsenek itt. Menjünk a titkárságra-javasolja Edward
Rendben. Hosszú, kanyarokkal teli utunk véget ér a suli másik végében. Még senki sincs bent.
Homlokom a folyosó falának támasztom, egy takarító felhorkan...ok, arrébb állok...
Menjünk fel hozzám, van még időd- nem bírnék most egyedül maradni. Tudom nem vagyok jó társaság...milyen szemtelen lettem, folyton igénybe veszlek, ne haragudj!
-Bár más is igényelné a társaságomat- sóvár pillantás oldalra. Nincs ott senki...visszafordul- úgy értem, nem haragszom, szívesen teszem- mondja nyugtatóan-akkor, megyünk?
Vissza kanyargunk arra, amerről jöttünk. Kinyitom az ajtót. A padlón 2 levél vár. Az egyik kicsi, fehér, a másik csak egy füzetből kitépett, félbehajtott lap.
Kezdjünk a kevésbé formálissal:

Roxy azaz Villő!

Visszajött Susan. Várunk La Pushban. Telefonáltunk az igazgatónak, küld valakit érted.

Gabe

Ez rövid és velős. Hogy mehetnék én Makya Nova családjához???
A másik hivatalosnak tűnik. Mielőtt elragad a kétségbeesés kibontom ezt is. Türelmetlenül tépkedem a ragasztást ujjammal, végre kiszabadul a lényeg:

Ms. Rajnai!

Mrs. Nova jelentkezett nálunk, és elvitte unokáit. Mivel felügyeleti joga önre is kiterjed, megkért, hogy vigyük a holmiját hozzá, hiszen az ő családjánál fog ezentúl élni. Iskolánkkal jelenleg tárgyalást folytat, mivel át kívánja önt íratni a rezervátum beli gimnáziumba, ahova a Dolph ikrek is járnak ezután. Kérem, mielőbb jelentkezzen Mr. Klarsonnál, az igazdatóhelyettesnél, hogy megbeszéljék a részleteket!


A dátum 2 nappal ezelőtti. Most mit csinálok? Az lesz a legjobb, ha megkérem az iskolát, hogy maradhassak kollégisa. De előtte meg kell szereznem Morrist és a holmimat...most látom, hogy a szobám teljesen kiürítve, még az irataimat is elvitték.
-La Push..