Mire leértem Makya már az asztalfőn elfoglalta helyét. Karbatett kézzel meredt maga elé. Az ikrek egymást gyepálták valami miatt, de Sue rendre intette őket, így Makya mellett leültek. Nem kockáztattam meg az asztal másik végét, nem kerülhettem szembe a farkassal. Így a 2. legtávolabbi helyre ültem, óvatosan, a szék szélére...
Susan behuppant a köztem és férje közti székre, azzal a lendülettel, amivel a sülthúst tette az asztal közepére. A teríték rusztikus volt, nem láttam 2 egyforma tányért, de olyan hangulatot árasztott, ami előcslata honvágyamat. Régen nem ettem családi körben, és észrevétlenül gombóc csúszott a torkomba....
Mindenki jóízűen evett, igaz Makya kissé merev volt, az ikrek faltak, Sue pedig folyton kínálgatott, de nem volt étvágyam...
A családomat jelentő egyetlen szalmaszálam, Mo járt a fejemben.
Amint végeztek az ikrek, felmentek a szobájukba, megegyeztünk, hogy vacsora után elvisznek Morrishoz, így megköszönve az ételt, én is indultam.
-Segíthetek- kérdeztem Susant, amikor leszedni készült.
-Menj csak, tudom, hogy szeretnéd már látni a kutyusod!-mosolygott, és én nagyon hálás voltam ezért a gesztusért.
-Kopp-kopp- nyitottam be - fiúk, 10 perc és mehetünk. Rendben?
-OK, lent leszünk- biztosított Gabe.
Amennyire tudtam, felkészültem a szökésre. Felvettem a farmerem, rá a sokzsebes terepnadrágomat, eltettem az időközben lemerült telómat, ledlámpát, tollat, zsebtérképet, 2 szelet csokit, és az irataimat. Felvettem egymásra 2 fölsőmet, rá a kapucnis dzsekim. Rohantam lefelé.
-Indulhatunk?- lihegtem.
-Erre lesz- mutatott egy kis csapásra Brian. Még szerencse, hogy a túrabakancsot választottam kedvenc sportcipőm helyett.
-Kérdezhetek valamit?
-Ez is egy kérdés volt- kacsintott Gabe.
Szememet foragattam, aztán belevágtam- Miért kell most ide járnotok ..járnunk? -javítottam ki magam gyorsan- Mi történt?
-Miattad- summázta Bry.
-Fogd be!- vágta hátba testvérét Gabe.
