018

Megállunk mellettük, Mr. Klarson serényen kipattan, megkerülve a kocsit a nőhöz robog, kezetráznak, a nő engem néz, int, hogy menjek, kiszállok.
-Szervusz aranyom- ugrik a nyakamba, apró termete ellenére nagyon erősen megölel...segítség...-Oh, még be sem mutatkoztam, Susan Nova-mosolyog, kezetfogunk
-Villő Rajnai- nyögöm, aztán belémfojtja a szót, nem mintha tudnék bármi értelmeset mondani jelen helyzetemben.
-Annyira vártunk már, ne haragudj, hogy csak ilyen későn tudtunk találkozni, az öreg említette, hogy ráadásul rokonok is vagyunk, olyan boldog vagyok!- és lassan elindulunk az ösvényen..haza?
-Ki?-esik ki a számon
-Makya, a nagyapánk- segít ki Gabe
- Említette, mhm...- azt persze kihagyta, hogy kishíján kinyírt mint óriásfarkas...
-Jaj aranyom, ne is figyelj rá, zsémbes, de nagyon jóindulatú! Sosem ártana a családjának.
-Értem- csakhogy én nem vagyok családtag.
- A múltkor ott, az erdőben rá kellett szólnom, mert elkapta a hév, de soha többet nem fordul elő, megígérte, és nagyon bánja már- magyarázza vidáman Susan.
-Tessék? - elkerekedik a szemem, múltkor?! Ott volt????? Nem láttam, akkor miért nem jött oda? Elmondhatta volna, hogy ne rettegjem halálra magam!
-Sajnálom, nemrég értünk haza és valami régi dolog miatt fölhúzta magát. A lényeg az, hogy már minden rendben! Érezd jól magad nálunk! Itthon vagy!-azzal betaszigál a kis barna ház tornácára, időközben megérkeztünk, én köpni-nyelni nem tudok a döbbenettől.
A férfi, AZ A FÉRFI, Makya ott ült egy hintaszékben, tekintete gyűlölettel telve rám szegeződött.
- Ne kezd- mordult felé Susan.
Makya erre, felállt- még embernek is hatalmas-és bement a házba.
-Ne is törődj vele, ő Makya, engem szólíts Sue-nak, a fiúkat már ismered.
-Elnézést, de hol van...-végre kitisztult a fejem, Morrist keresem
-Átvittük egy barátunkhoz, Jacob este áthozza- magyarázza Bry megkönnyebbülten.
-Nem lehetne most?- kérdezem, tudom, hogy nem várok estig, közben azon filózok, hogy miért nem itt várt, vagy miért nem hozták magukkal...-Volna kedved át...-Gabetől is átveszi a szót Sue.
-Hadd pihenjen, még ki sem csomagolt, gyerünk, mutassátok meg a szobáját, fél óra múlva asztalhoz. Utána oda mentek, ahova kedvetek tartja- mosolygott Sue, és betolt a nappaliba, ahonnan a konyha csak egy pulttal volt elválasztva.
- A lenti szoba a nyagyszüleinkké, mi fönt lakunk- mutat egy szűkös feljáróra Gabe. A tetőtérben 2 szoba van egymással szemben, az övék, és az enyém. A kettő közt egy apró zuhanyzós fürdőszoba foglal helyet.-Neked adtuk az erkélyeset- mutatja be leendő otthonom Bry- és a fürdőszoba használat- feltart egy kis táblát- ezt akaszd ki, ha használod, de be is tudod zárni-...remek
- Köszönöm szépen- mondom, miközben körbenézek, a szoba egy minilakosztály, gyönyörű! A cuccaim az ágyon és mellette, bontatlanul...-Hé fiúk! Mi van Morrissal, miért nem lehetett itt?-remélem jól van..
-Mo nagyon jó fej, csak...tudod a..-összenéznek- ...szóval nagyapa nem rajong érte...Morris megmorogta- nevetnek- ő meg azt mondta, hogy áruló...szóval Sue, azt mondta jobb, ha átvisszük... de most, hogy itthon vagyunk, visszaköltözik- mosolyognak.
Csak egy biccentésre futja. Ennyit a biztonságról....
Nem akarok kipakolni, kimegyek a fákkal körülvett erkélyre, beszívom a párás levegőt, és arra várok, hogy túl legyünk az étkezésen, végre láthatom Mot.
Valahogy vissza kell jutnunk Forksba...