017

Tudod, merre van az igazgatói?
-Persze, a titkárság mellett- Edwarddal ugyanarra gondolunk….
Menjünk.
La Push...aha, tuti nem megyek! Nem őrültem meg!
- Sajnálom, nem mehetek La Pushba. De megkérdezem Carlislet, mit tudunk tenni.
Persze, hogy nem mész, senki sem megy a farkastanyára!
-Pillanat-futó mosoly, telefon a fülén.
Morrist ki kell szednem onnan, meg az útlevelemet. Hogyan hozzam ki onnan…talán Gabriel segít nekem. Telefonon talán elérem…vagy elmegyek. Nincs mese, el kell mennem. Nem tudok tovább várni!
Piroska leszek, aki besétál a farkas szájába. Nem érdekel. Megyek.
Valaki megrángatja a karom..persze, Edward:
- Hahó, figyelsz? Carlisle azt mondja, hogy maradj itt, ha nem engedik, akkor gyere vissza hozzánk, amíg beszél Susannal.
Nem, lemegyek, ezt nekem kell elrendezni…végülis jobb élni, mint félni- biztatom magam.
- Ne siesd el, ott egyedül leszel, nem biztos, hogy időben tudunk segíteni.
Tudok vigyázni magamra- remélem..
- Várjuk meg Alicet
-Mi változna? - ilyen rekedt a hangom?! Sokkal jobb volt amíg nem kellet kimondanom a szavakat, de kezd megtelni a suli diákokkal, elég vicces lenne, ha Edward magában beszélne…
-Lehet, hogy könnyebben döntenénk, talán- sejtelmes sandítás
Ez mit jelent?
Itt vagyunk, Mr Klarson irodája, Ewward bekopog.
-Tessék- benyitunk, a mogorva hang tulajdonosa egy pufi szakállas férfi, aki épp a mellettünk lévő fogasra pakolja kabátját.
-Villő Rajnai vagyok, és ezt az értesítést kaptam- mutatom a levelet, amit a suli küldött.
Gyors átolvasás után rosszalló a tekintete- Hol volt az elmúlt két napban? Mrs Nova már nagyon várja, és nem tudtuk elérni- huh erre nem számítottam.

-Nálunk volt látogatóban, de belázasodott, és apám, dr. Cullen nem engedte haza addig, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy jól van. Holnap hozom az igazolást, ha így megfelel- Edward lenyűgöző hazudozó. Tátva marad a szám, a dirihelyettes egy pillanatig dülleszti szemeit, majd úgy dönt, hogy hiteles az információ.

Rendben van. Várom az igazolást- mondja továbbra is Edwárdot fixírozva, majd rámmered- délután 4-kor végzek, ha megfelel 16:30-kor indulhatunk.
Megszédülök a gondolattól, hogy "Mufurc Úr" visz Farkasföldre' megrázkódom, bólinok.
- Más megbeszélnivaló?- kérdezi türelmetlenül. Biztos valami "fontos" dolga van.
- Nincs, köszönjük- Edward a helyzet magaslatán.
Épp csak kifordultunk a folyosóra, máris szembetalálkozunk Alice-szel.
-Sziasztok- mosolyog.
-Szia- viszonzom mosolyát, de gondolataim csak a közelgő veszélyen járnak. Eljött az a pillanat, amikor már annyira ideges vagyok, hogy bármi jöhet, ha kell gyalog nekivágok az útnak. Csak várni ne kelljen.
Közben Edwarddal különös suttogásba kezdenek, megkönnyebbülök, hogy nem nekem kell beszélgetést folytatni. Most képtelen lennék rá.
Csengettek, mennünk kell órára, bár nekem már mindegy. Azért csak követem barátaimat.
Valamit tennem kell...eszembe jutott, hogy mi lenne, ha most hirtelen sólyommá válnék...hm nem is rossz, egészen felvidít a gondolat. Én, mint sólyom, elrepülék innen messzire, messze a veszélytől a fájdalomtól az érzésektől... a szívem egyre gyorsabban ver. Érzem, hogy egyre forrósodom a fény egyre teljesedik bennem, szinte ég a kezem a fejem, a mellkasom, a levegő...szédülök...
-Villő! Hé, Villő!- de jól esik a hideg kéz érintése, úgy érzem mindjárt meggyulladok- Kiviszem, azt hiszem még mindig beteg- hallom a távolból, nem látom merre megyünk, hideg kezek vezetnek kifelé...
-Villő! Villő!- kinyitom a szemem. Edward az.
-Melegem van- nyűgösködöm.
-Ezek szerint nem is hazudtam a helyettesnek- aggodalmas tekintet- vörös vagy és nagyon forró, le kellene hűteni téged.
-Semmi komoly, csak azt hiszem hülyeséget csináltam. Nem akartam, csak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha...repülnék- szégyenkezem
-Szép!- látom, hogy nyugodsága visszatért- Az kéne még, hogy az egész osztályt megörvendeztesd egy magánszámmal! Kontrollálnod kell a gondolataidat!
- Igen, milyen jó, hogy ilyen jól tudod, mit kell tenni! - dühös vagyok, én vagyok mutáns, nem ő.
-El tudom képzelni- szúr vissza szomorúan.
Sajnálom, csak nagyon nehéz most nem forrófejűnek lenni...szó szerint!
-Tudom, hogy nem könnyű. Új neked ez az egész, de La Pushban, ha tényleg le akarsz még menni, nagyon kell vigyáznod magadra.
Bólogatok, el sem tudom képzelni, mi lesz...
Nagyon nehezen telik a nap, Edward, miután megbizonyosodott róla, hogy "jól fogok viselkedni" visszament az órákra. Nekem nincs más feladatom, mint másra gondolni.....tehát nem repkedhetek, még fejben sem...akkor mi az a képesség, aminek örülnék?
Nos, hátha bejön: Legyek pénzmágnes! Semmi...Akkor tudjak gyógyítani puszta érintéssel!...Találok egy kiszáradt bokrot...megérintem...gyerünk, gyógyulj...erősködöm...ez sem jött be....
A nap további része hasonló képzelgésekkel telt, erőltettem magam, hogy ne gondoljak se Caesara, se La Pushra( és a farkasokra) és főleg ne a repülő sólyomra!
Túl sok tiltott dolog van körülöttem....
Nagyon lassan de elérkezett indulásom ideje. Búcsút vettem Edwardéktól, megbeszéltük, hogy amint lehet e-mailezem, vagy sms-ben jelentkezem.
Mr Klarson az iskola fakósárga kisbuszának támaszkodott, karba tett kézzel várt. Fura, innen messziről olyan volt, mint egy óriási törp a Gyűrűk Urából, zöldesbarna tweed zakó, kockás flaneling, felette annyira abszurd kék pufidzsekije, haja, szakálla zöldesnek hatott...
-Induljunk- szólt oda, mikor hallótávolságba értem.
Az utat némán tettük meg. Alkalmi sofőröm az útra koncentrált, úgy, mint aki először jár külföldön.
Még nyomtatott térképe is volt a kormányra erősítve 2 gigantikus lila post it-tel.
Megérkeztünk.
Ahogy az első házak kibújtak, nagyon-nagyon különös volt. Nem tudtam tovább félni, ki akartam szállni. Varázslatos, ahogy a természettel együtt tudnak élni, gerendaházak, sokuk máz nélkül, cserép helyett mohás tetővel, szemeimen át szívtam a szépségüket...Ámulatomat Mr. Klarson krákogása szakította meg, visszarántott jelen helyzetembe.
-Telefonáltam nekik, mielőtt elindultunk, azt mondták, kijönnek elénk- mondta inkább magának, mint nekem.
Elkezdtem keresni az ikreket tekintetemmel, lassan felkúszott agyamig, hogy az ők egyáltalán nem biztos, hogy Gabrielt és Briant jelenti, lehet, hogy valaki mást.
-Á, ott vannak- jött a megkönnyebbülés az igazgatóhelyettesnél, nem úgy nálam.
Az út szélén 3 ember állt, az ikrek, Halleluja! és egy 50 év körüli fehér hajú nő. Talán ő Susan...