021

-Örülök, hogy megismertelek Jacob- búcsúzom- meghálálom még, hogy gondját viselted Monak!
-Nem tesz semmit, szeretem a kutyákat- mosolygott Jake, ahogy az ikrek hívják.
-Akkor búcsúzom, viszlát a suliban, talkálkozunk otthon srácok- intek barátaimnak, és elindulunk Morrisommal.
-Villő, várj!- jön utánam Jacob- szóval, Charlie, a rendőrfőnök, Isabella, ismered igaz?
-Igen. Miért?- kérdezem, a rendőr látogatása volt életemben a remény, amit sikerült elszalasztani.
-Semmi, csak...szóval mi van vele mostanában? Suli?- kérdezi, miközben Mo hámjával babrál.
-Az a helyzet, hogy mostanában nem sokat találkoztunk, Edwarddal, barátok, szóval azt hiszem...jól van- mondom bizonytalanul.
-Cullen?-áll föl hirtelen hevességgel.
Bóilintok.
-Holnap- int, vissza se néz, megy a ház felé.
Amennyire féltem Blackéktől, annyira nem kellett volna, Billy Black fura volt, de nem ismerem a szokásokat annyira, hogy ezt magamra vegyem. A fia, Jake, hm, ahogy Mot elnézem, nagyon megszerették egymást. Kicsit féltékeny is vagyok a kiesett időre, mintha Morris nőtt volna, vagy csak izmosodott?
Nem is tudom, de itt az idő, lelépünk. Irány a főút, láttam mikor jöttünk, erre kell lennie, ezaz, kevesebb a fa! Gyerünk Mo, bírnod kell...
Sehol senki, jól van, csak így tovább...ha valaki felismerne csak kocogunk...ártatlan szemek, gyerünk, mi csak futunk egy kicsit...esik? Már megint...neee egy motoros, tegyünk úgy mintha nem látnánk, nem hinném, hogy ismerem...gyerünk gyerünk, menj már el....lassít, a francba, mi cska kocogunk, jobb ha nem állunk meg...
-Elnézést- szólal meg mély hangon a motoros, mi ez? A szívem..mint amikor a csontig hangosított zene a hangfalból a mellkasomon átáramlana...a fejemtől a talpamig bizserget, mi ez?????????
Igen?- fordulok meg- arcomba szökik a vér, egy lélegzetelállító srác, nem idevalósi, az fix, szőke haj, zöld szemek, az arcát nem látom, mert... forrósodok, mi ez?
-Jól vagy? -kérdezi, legalább olyan csodálkozón, mint ahogy én nézhetem.
-Nem...igen...mi az?- habogom. Hé szedd össze magad, gyerünk egy értelmes mondat kell neked. Mély levegő, de ne fújd az arcába az egészet...mi a fene történik velem?
-Én a Nova házat keresem- úgy néz rám, mintha az épelméjűségemben kételkedne.
-Hogy mit? -na ez kijózanít, ha megtudják, hogy itt voltam...- én csak sétáltatom a kutyát- hülye! Nem, nézzük, mit mondjak...- Szóval a 3. utca balra...földút- nyögöm, hihetetlen, hogy mik esnek ki a számon!!!
-Aha- mondja még mindeg nem veszi le a szemét rólam- megmutatnád?- kérdezi végül.
-Épp nem, de ott van- mutatok Nováék irányába, de még mindig zöld szemeiben merengek....az érzéseim, mi történik velem? Ehhez hasonló sosem történt velem, egyszerre akarok megfőni és megfagyni, érzem az eső szurkáló dobogását arcomon, vállamon, de nem számít, szívem hevesen dobog, légzésemre kell figyelnem ...
-Ki ez? - hátam mögül késként tör elő Gabe.
-Megfordulok- nagyon szívesen leharapnám a fejed Gabriel!- Nem tudom, a Nova házat keresi- mondom lassan, mint aki kómából ébred, csak ismétlem az idegent..
-Cyrus vagyok, Makya Novához jöttem- fordul Gabehez.
-Milyen ügyben?- mi ez a hidegség Gabetől?
-Azt neki mondanám el- mondja Cyrus, visszafordulva hozzám
-A nagyapám nem fogad este idegeneket- közli még mindig bizalmatlanul Gabriel.
-Miről van szó?- Makya mély hangja sötét, mint ő maga, ahogy kilép az erdő mélyéről.
-Négyszemközt-titokzatoskodik Cyrus.
-Te mit keresel itt? Miért nem vagy a többiekkel- villan rám az öreg, követett vagy mi???
-Csak sétáltunk- magyarázom.
-Ideje hazasétálni. Arra van- mutatja, mintha nem tudnám.
-Hé, mi van itt? -lohol a csapásról Bry- tesó miért jöttél el?
- Csak Villő ott hagyta a ...- nem mondja ki, úgy mutatja, hogy csak én lássam, jesszus a lámpám! Gabe tudja!
-Villő?- mered rám újra Cyrus
-Haza!- mondja Makya ellentmondást nem tűrően, így én és az ikrek indulunk...vissza....a lábaim nem akarnak vinni. Itt akarok maradni! Itt ahol a szívem van!