Nem tudom mikor kezdtem érezni, de bizonyosságot csak akkor szereztem amikor indulás előtt két nappal annyira elöntött a tehetetlen harag, és gyűlölet magam iránt, hogy a tükörképembe akartam tenyerelni, kezem kb. 2 cm-re azonban megállt, pár másodperc és bumm, a képembe robbant millió darabra törve.
http://www.youtube.com/watch?v=ToeY7MkCm0c
Nem tudom milyen energia áradt akkor belőlem, csak a kezemet sebezte meg, de megrémített ami történt.
Ugyanakkor kíváncsi lettem, mi ez, honnan van és mivé fejlődhet.....
Most pedig a padtársam őszinte döbbenetére úgy söpörtem könyveit a földre, hogy meg sem érintettem. Amikor tehetetlen düh önt el, mint az előbb, akkor egyszerűen kitör....inkább valami hasznos képesség kellene, mondjuk a repülés....minden éjjel erről álmodok....egy sűrű erdő felett szállok, alattam vadak, emberek, és valami más is....szörnyek...
Visszazökkentem merengésemből....
Azt hitték a huzat az...zárt ablakok mellett...persze....mindegy nem számít, senki sem gyanakszik rám, csak a másik új lány melletti álomarcú srác.....
Méreget, aztán kiviharzik...szegény Isabella meg csak néz utána...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése