009

Vége az óráknak. A nap többi részét az ikrek keresésével töltöttem- sikertelenül. Feladtam, hogy ma érdemben valakivel jól kibeszéljem magam. Anyut msn-en kerestem, persze, hogy nem találtam, hagytam üzenetet, hogy majd holnap jelentkezem, minden OK, stb...
Levegőre van szükségem.
Lehullott minden csillag, ólmozott az éjszaka, sötét burkonkában levegő nem marad. Fuldokolni szeretnék, de ütemes a légzésem; sóhajtok nagyot.
Elűzök minden árnyat, becsuktam szívem sajgó kapuját, jólesik a vér...innám, vagy csak engedném patakokban erekben lüktetve folyni, elfolyni.
Kiürülni, összeaszalódni, kilehelni, és feltöltődni, élettel teli reménygazdagon futni ki innen, a szobából, az ajtón át a lépcsők, járda, út, meg sem állni. Rohanok...
Fázom, szeretem, akkor érzem csak hogy élek, amikor átfújja a szél a ruhám, megdermedek, reszket már kezem és érzem, hogy a bőrömön, a sejtjeimen áthatol a hűs lég, én pedig élek,minden remegő porcikámmal, és megint boldog vagyok, s nekiiramodok, futok, kipirulok, szabadulnék a forróságtól, levetem magam a nyirkos, jeges földre, és várok, tüdőm fáj és érzek minden eret amely "dolgáért remeg".
Az eső a szememet veri. Nem számít, csak fekszem kiterülten. Mióta idejöttem, először nem félek semmitől. Jól esik.
A sötétben nem mozdulok. Az esőt felváltja a nehézkesen leszálló köd. Erőm elveszett, föltápászkodok, és lassan haza indulok. Nem tudom mennyi az idő. Nem is érdekel. Egy forró fürdő jól jönne most, helyette csak zuhanyt kapok. Megelégszem vele, ágyamba zuhanok.
Alszom...
Reggel 6 óra. Mo, drága, szokásos ébresztéssel indítja a napot. Ha tegnap fájt mindenem, akkor ma rám szakadt az ég. A fejem, a hátam, a lábaim. Mintha az éjjel egy baltával feldaraboltak volna és most újra "összeállnék"...AU... Mindegy, Moval menni kell...HAPCI....gratulálhatok magamnak, beszereztem egy jó kis meghűlést....
Jaj, neee angol azzal a barbárral. Megkérem, hogy napoljuk el...Elsötétül minden- mondom én, hogy 'Mi történik?' de nem hall, egy hideg kéz a pulzusomat méri, homlokomat fogja, nézném én, de miért nem nyílik a szemem, vagy nyitva van, csak nem látok? Hahó, sötét van, a fejem.....Kezd kihomályosodni a kép, világosodik, élesedik:
-Edward? Hogy-hogy? Nincs még korán?- motyogom
-Ne beszélj, lázas vagy. Hol a szobád?-kérdi, közben ölbevesz, és elindul a kollégium felé, olyan könnyedén, mintha csak a táskáját vinné
-Szólok a tanárodnak, és pár perc múlva itt az iskolaorvos is-mondja, én pedig belesüppedek az ágyba.
-Köszönöm.
A doktor egy csomó pirulával lát el, és sok pihenést javasol- én biztos nem veszek be pirulát, nincs az a pénz.....au...na jó, de csak lassan...
Halk kopogás követi az orvos távozása után beállt csendet, ajtónyitás, Caesar az.
-Mit csináltál már megint? Most jól le fogsz maradni a tanulással!-korhol tőle szokatlanul halk hangon. Ha nem ezt mondaná, még azt hihetném, aggódik.
-Nem érdekel. Nem kell engem tanítanod, vagy egyáltalán hozzám szólnod. Lehet, hogy nagyon sok mindent tudsz, de az emberi bánásmód nem tartozik közéjük. Mi bajod van velem? Miért mentettél meg, ha ennyire zavar, hogy létezem?- egyszuszra kiszakadt belőlem az ittlétem minden fájdalma, a honvágyam, a magányom, és a folyton kioktató Caesar miatti kisebbségi érzésem....
A mellkasom iszonyatosan fáj már, milyen jó lenne most meghalni. Csak gyorsan.
-Nem tudom, miért, de nem tudok távol lenni tőled. Hidd el, próbáltam, de nem megy. Nem tudlak kiverni a fejemből, és ez megőrít.- néz rám, úgy, hogy belepirul láztól amúgy is vörös fejem.....elsötétül minden....s fekete éjjben nem tudom, hogy létezem...hallok egy hangot, ismerem őt, és amit mond:

A hajnal még vár
Egy álom vigyáz rád
Szárnya a fény, ne félj
Az álom vigyáz rád
Vár, míg a gondolat
Megint útra kész
Álmodj tovább
Ha szivárvány lennél
Egy angyal vigyáz rád
Bárhova mennél
Az út majd rád talál
Mikor szabad a szív,
álmod újra él

Vár és remél
Úgy kér, ne félj
Érints meg
Álmokat rajzol a fény
Amit az Édenkert
Neked ígért
Érints meg
Ahogy a hajnali fény
Arcodhoz ér
Az idő egy játék
Az álom vigyáz rád
Rohanó árnyék
Az álom vigyáz rád
Eljön a pillanat
Vár és remél
Úgy kér, ne félj
Érints meg
Álmokat rajzol a fény
Amit az Édenkert
Neked ígért
Érints meg
Ahogy a hajnali fény
Arcodhoz ér....

Arra eszmélek, hogy még mindig csak ül mellettem, azután Gabe és Bry jönnek be, különös rideg szóváltást hallok. Nem engedi őket hozzám. Föl akarok ülni, de visszahanyatlok; az ikrek aggodalmas arcát pillantva nem értem, mi a baja velük.....elmennek.
-Pihenned kell-mondja lágyan.
Az elkövetkező hetet ágyban töltöm. Caesar pedig kisebb megszakításokkal mellettem van. Lemegy az órákra, összeállítja a leckét, Moval is ő törődik...éjjel mindig itt van. Nem tudom, mikor alszik, de ébersége lankadatlan. Arra alszom el, ahogy olvasás közben járkál a szobában föl-s alá...Olyan megnyugtató, hogy most mellettem van.
Az első este óta nem beszélünk ARRÓL (hogy vonzom, mint vámpírt a vér:P)...És mióta tudok RÓLA, valahogy nem megy ki a fejemből, hogy én is hasonlóan érzek....végülis emiatt áztam ronggyá....mert nem akartam belekeveredni egy újabb viszonzatlan szerelembe. Most sincs ez másként, hiszen nem kellek neki. Megmondta, hogy nem akar tőlem semmit, hiszen akkor nem állna ellen önnön érzéseinek. Nem akarok szerelmes lenni, döntöttem...
DE....