007.

….Itt vannak mind, kivéve osztálytársunkat, Edwardot. Bemutatkozunk, Mr Cullen felesége Esmée, és nevelt gyerekeik, Alice, Rosalie, Jasper és Emmet. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy már az őseik is modellek voltak!
Arisztokratikus, tökéletes vonásaik, távoli, mégis bizalomébresztő viselkedésük különös módon teljesen passzol Caesarhoz. Tuti, hogy rokonok.
Alice furán méreget, beinvitál a házba, a vadon közepén egy minimálos luxuspecó ! Nagyon tágas, bő teret hagyva a fantáziának....
Mo, drága utánunk ballag, kap egy takarót az ajtó mellett, és ütemes horkolásba kezd az én szégyenemre, a házigazdák derülésére. Kicsiségét meghazudtolóan imitálja egy meglett férfi alváshangjait. Most kivételesen megértem, én is ki vagyok ütve a történtektől.
Megpihenek a nappali puha kanapéján, de már így is késő van, ideje indulnom. Azt még, hogy merre, nem tudom, mert az biztos, hogy arra nem, ahonnan jöttünk. Alice váratlanul megkérdi:
- Mi volt az az erő?- a többiek tekintetét is érzem magamon.
-Milyen erő?- értetlenkedem
- Láttad a farkast, vagy már előtte is?- folytatja
- Mit? Nem értem- azon agyalok, hogy biztos már megint a „bad englishem”-nek köszönhetem, hogy egy ilyen egyszerű mondatot sem vagyok képes felfogni…
-Fordítsd le neki- szól Edward hiretelen(nem is láttam mikor jött) Caesarnak címezve mondandóját
- Egy zöld sugarat láttam, az erdőben, akkor vettelek észre. Láttam, hogy egy csomó farkas készül támadni, a fény még dühödtebbé tette őket, és ez belőled jött! Nem voltam biztos benne, hogy ép bőrrel megúszod, így elhoztalak, de tulajdonképpen mi vagy te? És mi ez az erő?- fejtette ki Caesar magyarul azt amire a többiek kíváncsian vártak, bár Edward tekintete inkább azt sugallta, hogy mennyire unja a nagymonológot, de mikor BigC végzett, ő is érdeklődéssel várta a válaszomat.
Na ezt angolul is el tudtam mondani:
-Milyen erő?-nem igazán tudtam, mit várnak tőlem.
A filmeket ismerve
1. jobb volna tartani a szám, mert még a végén kinyírnak, mint UFO-t,
2. ez egy fullextrás ház, és benne orvos lakik, simán utalhat a diliházba, vagy valamilyen kísérleti laborba,
3. Caesar meg repülőmókust megszégyenítő ugrásokra képes „poggyásszal” együtt.
Kezdtem komolyan megijedni, hiszen semmit nem tudok ezekről az emberekről, és az álmom is bevillant, szörnyekről repülésről, farkasokról….a végét sosem láttam, lehet, hogy azért, mert itt a vég? Egyetlen dologban bízhattam, Mo orrában, és nyugodt szuszogásában, de mi van, ha leszedálták, és én még csak észre sem vettem?
-Várjunk egy kicsit, és Caesar? Ő hogy tudott kiszedni egy farkasfalkából?- kérdeztem vissza, erre összenéztek, mire Alice közölte:
- Tornászcsaládban nőtt fel- közben szemét behunyva megborzongott, nem volt túl meggyőző, most vagy valami rossz történt ott, vagy? Erre nem volt ötletem.
Tornász. Gondolhattam volna, én meg jöttem itt a fantazmagóriámmal. De mégsem csak képzelődöm, hiszen ők is látták AZT az energiát, amit még csak kezelni sem tudok. Hogyan mondjam el, hogy én sem sokkal korábban ébredtem rá erre. Nem beszélhetek, amíg nem bízom meg bennük. Lehet, hogy megmentettek, de nem tudhatom…
Edward intett Mr. Cullennak és Caesarnak, hogy menjen vele. A többiekkel ültünk kicsit, ők vizsgálgattak, mintha legalább 4 csáp nyúlna ki a fejemből…
Rémes, ha belegondolok, hogy a legmenőbb arcok látnak ennyire sebezhetőnek.
Pár perc múltán visszatértek, én pedig újfent menni készültem.
-Mennem kell, tudtok valami kerülőutat? Nem szeretnék az előbbin visszamenni - mondtam, és vártam a választ.
-Hazaviszlek, nem hiszem, hogy 15 mérföldet szeretnél most gyalogolni, és ez a kutya…, kibírna annyit?- szúrt oda Caesar.
Elfogadtam a felajánlást, mást nem tehettem. A többiek pedig elbúcsúztak, Mrs Cullen kedvesen intett, hogy jöjjek máskor is, Carlisle annyit mondott, hogy segít utánajárni a történteknek, de csak akkor, ha szeretném. Megköszöntem, eljöttünk.
Alig 10 perc múlva értünk a kollégiumba, lopakodó-üzemmódben jutottunk a szobákig. Már senki sem volt ébren, az ikrek szobája sötetlett.
-Vigyázz magadra- búcsúzott Caesar
-Köszönöm, hogy segítettél- hálám legfeljebb ennyit bírt kifejezni, mert szégyelltem, hogy hülyeségem mellett, már zizzentnek is tart megmentőm. És pont az előtt kellett leégnem, aki annyival jobb mindenben, pl. ott a nyelvtudás…a magyar….már a folyosó végén lévő szobáját nyitja, utána futok:
-Honnan tudsz magyarul?- szuszogom
-Szívesen, viszlát- zárja a beszélgetést.
Ennyit erről. Nem hinném, hogy ma éjjel tudok aludni. Annyi minden történt, a vadak, a fura család, és az én még furább képességem.
Mo’t nem érdekli semmi, csak az ő puha párnája, ott folytatja - a hortyogást - ahol a kocsiban abbahagyta.