009

Vége az óráknak. A nap többi részét az ikrek keresésével töltöttem- sikertelenül. Feladtam, hogy ma érdemben valakivel jól kibeszéljem magam. Anyut msn-en kerestem, persze, hogy nem találtam, hagytam üzenetet, hogy majd holnap jelentkezem, minden OK, stb...
Levegőre van szükségem.
Lehullott minden csillag, ólmozott az éjszaka, sötét burkonkában levegő nem marad. Fuldokolni szeretnék, de ütemes a légzésem; sóhajtok nagyot.
Elűzök minden árnyat, becsuktam szívem sajgó kapuját, jólesik a vér...innám, vagy csak engedném patakokban erekben lüktetve folyni, elfolyni.
Kiürülni, összeaszalódni, kilehelni, és feltöltődni, élettel teli reménygazdagon futni ki innen, a szobából, az ajtón át a lépcsők, járda, út, meg sem állni. Rohanok...
Fázom, szeretem, akkor érzem csak hogy élek, amikor átfújja a szél a ruhám, megdermedek, reszket már kezem és érzem, hogy a bőrömön, a sejtjeimen áthatol a hűs lég, én pedig élek,minden remegő porcikámmal, és megint boldog vagyok, s nekiiramodok, futok, kipirulok, szabadulnék a forróságtól, levetem magam a nyirkos, jeges földre, és várok, tüdőm fáj és érzek minden eret amely "dolgáért remeg".
Az eső a szememet veri. Nem számít, csak fekszem kiterülten. Mióta idejöttem, először nem félek semmitől. Jól esik.
A sötétben nem mozdulok. Az esőt felváltja a nehézkesen leszálló köd. Erőm elveszett, föltápászkodok, és lassan haza indulok. Nem tudom mennyi az idő. Nem is érdekel. Egy forró fürdő jól jönne most, helyette csak zuhanyt kapok. Megelégszem vele, ágyamba zuhanok.
Alszom...
Reggel 6 óra. Mo, drága, szokásos ébresztéssel indítja a napot. Ha tegnap fájt mindenem, akkor ma rám szakadt az ég. A fejem, a hátam, a lábaim. Mintha az éjjel egy baltával feldaraboltak volna és most újra "összeállnék"...AU... Mindegy, Moval menni kell...HAPCI....gratulálhatok magamnak, beszereztem egy jó kis meghűlést....
Jaj, neee angol azzal a barbárral. Megkérem, hogy napoljuk el...Elsötétül minden- mondom én, hogy 'Mi történik?' de nem hall, egy hideg kéz a pulzusomat méri, homlokomat fogja, nézném én, de miért nem nyílik a szemem, vagy nyitva van, csak nem látok? Hahó, sötét van, a fejem.....Kezd kihomályosodni a kép, világosodik, élesedik:
-Edward? Hogy-hogy? Nincs még korán?- motyogom
-Ne beszélj, lázas vagy. Hol a szobád?-kérdi, közben ölbevesz, és elindul a kollégium felé, olyan könnyedén, mintha csak a táskáját vinné
-Szólok a tanárodnak, és pár perc múlva itt az iskolaorvos is-mondja, én pedig belesüppedek az ágyba.
-Köszönöm.
A doktor egy csomó pirulával lát el, és sok pihenést javasol- én biztos nem veszek be pirulát, nincs az a pénz.....au...na jó, de csak lassan...
Halk kopogás követi az orvos távozása után beállt csendet, ajtónyitás, Caesar az.
-Mit csináltál már megint? Most jól le fogsz maradni a tanulással!-korhol tőle szokatlanul halk hangon. Ha nem ezt mondaná, még azt hihetném, aggódik.
-Nem érdekel. Nem kell engem tanítanod, vagy egyáltalán hozzám szólnod. Lehet, hogy nagyon sok mindent tudsz, de az emberi bánásmód nem tartozik közéjük. Mi bajod van velem? Miért mentettél meg, ha ennyire zavar, hogy létezem?- egyszuszra kiszakadt belőlem az ittlétem minden fájdalma, a honvágyam, a magányom, és a folyton kioktató Caesar miatti kisebbségi érzésem....
A mellkasom iszonyatosan fáj már, milyen jó lenne most meghalni. Csak gyorsan.
-Nem tudom, miért, de nem tudok távol lenni tőled. Hidd el, próbáltam, de nem megy. Nem tudlak kiverni a fejemből, és ez megőrít.- néz rám, úgy, hogy belepirul láztól amúgy is vörös fejem.....elsötétül minden....s fekete éjjben nem tudom, hogy létezem...hallok egy hangot, ismerem őt, és amit mond:

A hajnal még vár
Egy álom vigyáz rád
Szárnya a fény, ne félj
Az álom vigyáz rád
Vár, míg a gondolat
Megint útra kész
Álmodj tovább
Ha szivárvány lennél
Egy angyal vigyáz rád
Bárhova mennél
Az út majd rád talál
Mikor szabad a szív,
álmod újra él

Vár és remél
Úgy kér, ne félj
Érints meg
Álmokat rajzol a fény
Amit az Édenkert
Neked ígért
Érints meg
Ahogy a hajnali fény
Arcodhoz ér
Az idő egy játék
Az álom vigyáz rád
Rohanó árnyék
Az álom vigyáz rád
Eljön a pillanat
Vár és remél
Úgy kér, ne félj
Érints meg
Álmokat rajzol a fény
Amit az Édenkert
Neked ígért
Érints meg
Ahogy a hajnali fény
Arcodhoz ér....

Arra eszmélek, hogy még mindig csak ül mellettem, azután Gabe és Bry jönnek be, különös rideg szóváltást hallok. Nem engedi őket hozzám. Föl akarok ülni, de visszahanyatlok; az ikrek aggodalmas arcát pillantva nem értem, mi a baja velük.....elmennek.
-Pihenned kell-mondja lágyan.
Az elkövetkező hetet ágyban töltöm. Caesar pedig kisebb megszakításokkal mellettem van. Lemegy az órákra, összeállítja a leckét, Moval is ő törődik...éjjel mindig itt van. Nem tudom, mikor alszik, de ébersége lankadatlan. Arra alszom el, ahogy olvasás közben járkál a szobában föl-s alá...Olyan megnyugtató, hogy most mellettem van.
Az első este óta nem beszélünk ARRÓL (hogy vonzom, mint vámpírt a vér:P)...És mióta tudok RÓLA, valahogy nem megy ki a fejemből, hogy én is hasonlóan érzek....végülis emiatt áztam ronggyá....mert nem akartam belekeveredni egy újabb viszonzatlan szerelembe. Most sincs ez másként, hiszen nem kellek neki. Megmondta, hogy nem akar tőlem semmit, hiszen akkor nem állna ellen önnön érzéseinek. Nem akarok szerelmes lenni, döntöttem...
DE....

008.

Egyre erőteljesebben kopognak. Miaz? Hány óra? 8 múlt!!!!!!!!
Moooo, miért nem keltettél, ahogy szoktál? Még mindig szunyál.....
Ásít, morog, nyújtózik, a kopogás meg szaporább. Félálomban kómás fejjel ajtót nyitok, Caesar számonkérően:
-Na mi lesz már? Kész vegy? Ahogy látom, nem. Nekem más dolgom is van, minthogy téged pesztráljalak! Öltözz át, 10 perc múlva az ebédlőben. Ha nem leszel ott, befejeztük.- és elviharzik...
Rémlik a tegnap és egyre jobban megsértődöm, hogy lehet valaki ilyen tapló? Ártottam én neki, nem kötelező segítenie, ő vállalta el. Idióta..
Tegnapi ruha...áá...gyors zuhany, Morissal megyek, mert még nem volt kinn reggel...mit vegyek fel? Cudar idő....magamraaggatom, ami először a kezembe akad, haj, hajaj...hagyjuk. Lerobogunk a kajáldához. Senki más nincs ott, csak Mr. "Én az isten"..
- Minek a kutya?
-Elaludtunk- vágom rá szégyenlősen
-Na jó, ez így nem fog menni, gondolom, nem is készültél!
-Nem kértem- sértődöm újfent
-Nagyon is te kérted- emlékeztet
Franc......
-Figyelj- mondja végigmérve(atyaég, mi lehet rajtam???!!!)- hoztam egy pár könyvet, ezeket vedd át holnapig, meglátjuk mire jutunk- mondja megenyhülve, aztán lelép
Szerencse, így a suli előtt még kicsit rendbeszedhetem magam...
Mindjárt 9, rohanok, nehogy felhívjam magamra a figyelmet még késéssel is, a Cullenek meglepetésemre, emlékeznek rám, és odaköszönnek, viszonzom, de nem állhatok le, mert már...
És beértem. C. sehol

007.

….Itt vannak mind, kivéve osztálytársunkat, Edwardot. Bemutatkozunk, Mr Cullen felesége Esmée, és nevelt gyerekeik, Alice, Rosalie, Jasper és Emmet. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy már az őseik is modellek voltak!
Arisztokratikus, tökéletes vonásaik, távoli, mégis bizalomébresztő viselkedésük különös módon teljesen passzol Caesarhoz. Tuti, hogy rokonok.
Alice furán méreget, beinvitál a házba, a vadon közepén egy minimálos luxuspecó ! Nagyon tágas, bő teret hagyva a fantáziának....
Mo, drága utánunk ballag, kap egy takarót az ajtó mellett, és ütemes horkolásba kezd az én szégyenemre, a házigazdák derülésére. Kicsiségét meghazudtolóan imitálja egy meglett férfi alváshangjait. Most kivételesen megértem, én is ki vagyok ütve a történtektől.
Megpihenek a nappali puha kanapéján, de már így is késő van, ideje indulnom. Azt még, hogy merre, nem tudom, mert az biztos, hogy arra nem, ahonnan jöttünk. Alice váratlanul megkérdi:
- Mi volt az az erő?- a többiek tekintetét is érzem magamon.
-Milyen erő?- értetlenkedem
- Láttad a farkast, vagy már előtte is?- folytatja
- Mit? Nem értem- azon agyalok, hogy biztos már megint a „bad englishem”-nek köszönhetem, hogy egy ilyen egyszerű mondatot sem vagyok képes felfogni…
-Fordítsd le neki- szól Edward hiretelen(nem is láttam mikor jött) Caesarnak címezve mondandóját
- Egy zöld sugarat láttam, az erdőben, akkor vettelek észre. Láttam, hogy egy csomó farkas készül támadni, a fény még dühödtebbé tette őket, és ez belőled jött! Nem voltam biztos benne, hogy ép bőrrel megúszod, így elhoztalak, de tulajdonképpen mi vagy te? És mi ez az erő?- fejtette ki Caesar magyarul azt amire a többiek kíváncsian vártak, bár Edward tekintete inkább azt sugallta, hogy mennyire unja a nagymonológot, de mikor BigC végzett, ő is érdeklődéssel várta a válaszomat.
Na ezt angolul is el tudtam mondani:
-Milyen erő?-nem igazán tudtam, mit várnak tőlem.
A filmeket ismerve
1. jobb volna tartani a szám, mert még a végén kinyírnak, mint UFO-t,
2. ez egy fullextrás ház, és benne orvos lakik, simán utalhat a diliházba, vagy valamilyen kísérleti laborba,
3. Caesar meg repülőmókust megszégyenítő ugrásokra képes „poggyásszal” együtt.
Kezdtem komolyan megijedni, hiszen semmit nem tudok ezekről az emberekről, és az álmom is bevillant, szörnyekről repülésről, farkasokról….a végét sosem láttam, lehet, hogy azért, mert itt a vég? Egyetlen dologban bízhattam, Mo orrában, és nyugodt szuszogásában, de mi van, ha leszedálták, és én még csak észre sem vettem?
-Várjunk egy kicsit, és Caesar? Ő hogy tudott kiszedni egy farkasfalkából?- kérdeztem vissza, erre összenéztek, mire Alice közölte:
- Tornászcsaládban nőtt fel- közben szemét behunyva megborzongott, nem volt túl meggyőző, most vagy valami rossz történt ott, vagy? Erre nem volt ötletem.
Tornász. Gondolhattam volna, én meg jöttem itt a fantazmagóriámmal. De mégsem csak képzelődöm, hiszen ők is látták AZT az energiát, amit még csak kezelni sem tudok. Hogyan mondjam el, hogy én sem sokkal korábban ébredtem rá erre. Nem beszélhetek, amíg nem bízom meg bennük. Lehet, hogy megmentettek, de nem tudhatom…
Edward intett Mr. Cullennak és Caesarnak, hogy menjen vele. A többiekkel ültünk kicsit, ők vizsgálgattak, mintha legalább 4 csáp nyúlna ki a fejemből…
Rémes, ha belegondolok, hogy a legmenőbb arcok látnak ennyire sebezhetőnek.
Pár perc múltán visszatértek, én pedig újfent menni készültem.
-Mennem kell, tudtok valami kerülőutat? Nem szeretnék az előbbin visszamenni - mondtam, és vártam a választ.
-Hazaviszlek, nem hiszem, hogy 15 mérföldet szeretnél most gyalogolni, és ez a kutya…, kibírna annyit?- szúrt oda Caesar.
Elfogadtam a felajánlást, mást nem tehettem. A többiek pedig elbúcsúztak, Mrs Cullen kedvesen intett, hogy jöjjek máskor is, Carlisle annyit mondott, hogy segít utánajárni a történteknek, de csak akkor, ha szeretném. Megköszöntem, eljöttünk.
Alig 10 perc múlva értünk a kollégiumba, lopakodó-üzemmódben jutottunk a szobákig. Már senki sem volt ébren, az ikrek szobája sötetlett.
-Vigyázz magadra- búcsúzott Caesar
-Köszönöm, hogy segítettél- hálám legfeljebb ennyit bírt kifejezni, mert szégyelltem, hogy hülyeségem mellett, már zizzentnek is tart megmentőm. És pont az előtt kellett leégnem, aki annyival jobb mindenben, pl. ott a nyelvtudás…a magyar….már a folyosó végén lévő szobáját nyitja, utána futok:
-Honnan tudsz magyarul?- szuszogom
-Szívesen, viszlát- zárja a beszélgetést.
Ennyit erről. Nem hinném, hogy ma éjjel tudok aludni. Annyi minden történt, a vadak, a fura család, és az én még furább képességem.
Mo’t nem érdekli semmi, csak az ő puha párnája, ott folytatja - a hortyogást - ahol a kocsiban abbahagyta.

006.

Willow Roxy lettem. Inkább csak Roxy, nem tudom miért, de szerettem ezt:) néhányan ugyan megpróbálkoztak a Villő Rajnaival, de mindig maradtam Roxy...
Osztálytársaim arra is igen korán rájöttek, hogy a 3 új szerzet közül én vagyok a legbénább angolos, így nem zaklattak túl sok kérdéssel. Isabellát hamar megkedvelték, Caesar meg az itt klikkelő Cullenekkel bandázik, amire ahogy hallottam annyi esélye volt, mint Forksnak a napfényes délutánra.
Beilleszkedésből 0 esélyem van...tanáraim mindig mellém, mint új cserediák mellé rendelnek egy szerencsétlent, aki kísérget, barátságosak, de a másik 2 sem gardedámmal járkál a suliban, így én is hamar lerázom őket. Az a helyzet, hogy jobban szeretem megfigyelni az embereket, mint élőben' kommunikálni...így sokkal izgalmasabb kideríteni, ki kivel van, mi a kedvence, stb...
Otthon dumagép voltam, de itt nem megy:P
Moval szívesen járom az erdőt, ami igazi ősi vadon, vagy tanulok az ikreimtől angolul, nagyon viccesek, feladatuknak tekintik, hogy legalább úgy beszéljek, mint egy kocsis....Na ebben nincs is hiba, épp egy kiadós káromkodással szórakoztatom őket, már majdnem akcent' nélkül, amikor a nyitott ajtóban megjelenik Big C-ahogy egymásközt hívjuk- és az ő nélkülözhetetlen rosszalló tekintete.....azt mondja:
-Jobban tennéd, ha rendes tanárt keresnél mielőbb, mert épp olyan tudatlanul mész haza, ahogy idejöttél!
(Arcom leszakad, kinek hiszi ez magát???????)
Erre elönt a pulykaméreg és jó magyarul közlöm:
-Taníts meg te, ha már mindent olyan nagyon tudsz- gondolatban hozzátettem még egy cifrázott b*meget(tekintetemből olvasni lehetett azért)...reméltem otthagy minket szokása szerint..
Erre: -Rendben, holnap 8-kor- MONDJA MAGYARUL!!!!!!! és lelép
Nem ez már nekem is sok(k)! A fiúk megkérdezték, hogy mi volt ez, mondtam, hogy egy kicsi magyarkodás, de mióta beszélnek a spanyolok hunul, és miért nem segített akkor előtte ez a....dick?:O
Mennem kell Mo'val egy kört, van itt a közelven egy ösvény, amit még tegnap kiszúrtam, több gondolat is keveredett érzéseimmel, amit rendezni kellett:
1.egyész évben itt leszek majd a koleszban, mert Gabe elmondta, hogy a nagyijuk valamiféle indián-beavatási cécóra ment, amiről tilos beszélni, ezek szerint azért olyan derűsek, semmi aggodalmat nem láttam rajtuk, amikor Gabe ezt elmondta, Bry titokzatos fejét látva nem mertem kérdezősködni- kényes téma, ha meg rosszul kérdezek, még félreértik és most nem veszíthetem el egyetlen barátaimat.
2.Caesar Amador: ez a pasas eddig(is) "köpött" rám, és most meg tanítani fog, ráadásul nem küldhetem el..délre... mert magyarul is tud!! BuktaBébi!

Most nézem csak, milyen mélyen járunk és esteledik már, a kutya hátán meg feláll a szőr, ahogy hörög-morog...szokott morcizni játékosan is, de ez most komoly...mint kiderül halálosan....
http://www.youtube.com/watch?v=Cnui9WCnJ_I&feature=related
Jesszusom.....farkasok. Nekünk annyi.Körben vannak legalább 8-an + amit még nem látok....Egyre nagyobb a feszültség és egyre szűkül a kör. Azt hiszem most tényleg itt a vége. Pont erre vágytam még egy hete is - azóta annyi minden történt, hogy nem volt időm erre gondolni- de nem így, és Mo't nem téphetik szét! A legnagyobb dög kivált a többitől és kinézte Morrist akit a lábamnál tartok, mi a francot csináljak??Miért nem néztem természetfilmeket?
FrancFrancFranc...fa fel kellene jutnunk egy fára...de hogyan....vagy csak egyet kellene, azt a nagyot elkapni, és a többi elhúzna....de hogy amikor csak egy póráz van nálam meg egy kulcs...
És jön a rohadék....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
????????ááááááááááááááááááááááá?????
Ez meg mi?
Repülök! Mo? Hogyan?
Nem én vagyok. Nem repülök, csak valaki fölhajított minket egy közeli fára. De ki....Caesar? Hogyan?
Megint elkap, én meg a kutyát fogom, és megyünk fától fáig, már kezd sajogni a hátam, és ketté akarok törni, olyan kemény a karja
végre.....egy tisztáson dob le, a közelben egy ház...
Én meg csak ámulok...egészen addig, amíg el nem kezdi leordítani a fejemről a hajat.
-Hogy képzeled, hogy csak úgy elmész ráadásul egy kutyával ebbe az erdőbe?? Lehet, hogy nálatok nincs más veszély csak egy pár kullancs, de itt még azok a dögök voltak a legkisebb bajod......
Még folytatta volna, de a ház felől érkezett egy férfi, szőke, orvosi köpennyel ellátva, szerintem az apja...
-Carlisle Cullen vagyok-mondja közben Caesarnak címez egy helytelenítő pillantást, aki erre elfordul- jól vagy? -hát nem az apja....a Cullenek?
Semmi bajunk, bár Mo nagyon figyelmesen fürkészi a dokit, majd odaszalad megmentőnkhöz, és ugrál meg nyalogatja hálásan, attól tartok, még belerúg szegény ebbe, ehelyett lehajol, a kutya fejére teszi a kezét, szemeznek egyet, mire Mo lefekszik, és példásan viselkedik- ez azért is fura, mert Morris nevelhetetlen, önfejű szeretet gombóc, és inkább ő sétáltat engem, mint fordítva....
A kinti incidensre kijön a többi Cullen is, ezek szerint itt laknak..

005.

Nem tudom mikor kezdtem érezni, de bizonyosságot csak akkor szereztem amikor indulás előtt két nappal annyira elöntött a tehetetlen harag, és gyűlölet magam iránt, hogy a tükörképembe akartam tenyerelni, kezem kb. 2 cm-re azonban megállt, pár másodperc és bumm, a képembe robbant millió darabra törve.
http://www.youtube.com/watch?v=ToeY7MkCm0c
Nem tudom milyen energia áradt akkor belőlem, csak a kezemet sebezte meg, de megrémített ami történt.
Ugyanakkor kíváncsi lettem, mi ez, honnan van és mivé fejlődhet.....
Most pedig a padtársam őszinte döbbenetére úgy söpörtem könyveit a földre, hogy meg sem érintettem. Amikor tehetetlen düh önt el, mint az előbb, akkor egyszerűen kitör....inkább valami hasznos képesség kellene, mondjuk a repülés....minden éjjel erről álmodok....egy sűrű erdő felett szállok, alattam vadak, emberek, és valami más is....szörnyek...
Visszazökkentem merengésemből....
Azt hitték a huzat az...zárt ablakok mellett...persze....mindegy nem számít, senki sem gyanakszik rám, csak a másik új lány melletti álomarcú srác.....
Méreget, aztán kiviharzik...szegény Isabella meg csak néz utána...

004.

Szeretem Amerikát, itt csak 9-kor kezdődik az iskolai élet, így mivel Morris az átállás ellenére is hajnali 6-kor ébreszt, hogy megtegyük reggeli félóránkat bőven maradt időm felkészülni gondolatban és a fürdőben egyaránt. 2x mostam hajat biztos ami biztos alapon, de így lettem elégedettebb. A ruhám az itteni közegből remélem nem lóg ki nagyon, barna sportcipő, farmer, kapucnis felső és az indiánnyár ellenére is hűs idő miatti dzseki látszik ki:) zenét viszek, nincs merszem beszédbe kezdeni az első napomon. Megkaptam a suli térképét és a tanrendet. Első óra biosz. Szép lesz, bár begyakoroltam, ki vagyok, azért viszek egy kisszótárt, és hogy tuti ne égjek nagyon, csak semmi szemkontaktus senkivel, lehajtott fejjel megyek, csak akkor nézek fel, ha a térképemhez keresek újabb támpontot. Au, ez mi? Kőoszlop? Sorry- mondom amikor felnézek, mert sikeresen belesiettem valakibe... egy türelmetlen szúrós szempár mered arcomba, a spanyol- kár, hogy ilyen pukkancs, mert nagyon helyes- ő is új itt, de úgy tekint rám, mint aki nem látott még hülyét. Szó nélkül továbbmegy. Na jó, itt az idő egy kis zenéhez:
http://www.youtube.com/watch?v=LmLQutBjAuM&feature=related
Megvan a terem. Belépek, még csak kb. 10-en vagyunk, de a pici teremben már csak az első pad szabad. Igaz van ott egy táska az egyik széken, de a másik szabad. Van még egy pad, ahol egy nagyon helyes, de igen komoly srác bámul ki az ablakon. Nem kockáztatok, lehuppanok a táska mellé. Kipakolok, és ráhasalok a padra, arcomat a padra fektetett karomon pihentetem..
http://www.youtube.com/watch?v=73_SY6dAeT4
Bejön 2 srác, meg egy lány. Szegény, ahogy kivettem, ő is új itt, és kénytelen a dögös undok pasi melletti árva helyet elfoglalni. Áldom magam, hogy nem én tettem így, mert a srác ölni tudna a szemével. Nem tudom mi megy itt, de az eddigi 4 fiúból csak 2 volt normális, mégpedig az ikrek. Lehet hogy ők még kicsik az elvaduláshoz?Bejött a tanár, egy negyvenes kedvesnek tűnő arc...meglátjuk...jajajajaj, kezdődik...itt a bemutatkozás ideje. Hál'Istennek egy Isabella nevű lányt keres,hasraesés, szegény, látom nem én vagyok az egyetlen paragép. Szerencse.
Aztán Caesar...Caesar?????????
Most lép be, a franc, mellette ülök!!!!!!!:O
Nah a döbbenettől csak most kapcsolok, szépen bemutatkozott a szőke, és hallok valami olyasmit, hogy Roxy, Willow Roxy.....Én meg csak nézek ki a fejemből, aztán dereng valami tegnapról...én vagyok, a tanár viselkedéséből azt veszem ki, hogy nem érti mi a bajom, amikor "én kértem ezt az egyszerűsítést"és még cikibb, hogy már mindenki engem bámul, a kedves szomszédom pedig meglök finoman, de erélyesen, hogy menjek már...szép, elmondom, hogy Magyarhonból jöttem, és hogy hívjanak csak Roxynak, bár ezt úgy hallom, mintha nem én mondanám, és arra sem emléXem, hogy, hogy kerültem vissza a padba.
Szép kis 3-as az már tény....

003.

http://www.youtube.com/watch?v=AYK5a-xdoPI&feature=PlayList&p=FAE74A5101F56853&playnext=1&playnext_from=PL&index=20
Ezt a számot már ötödször hallgallgatom, de megnyugtat...itt vagyok.

Végül azért esett a választásom Forksra, mert ún. last minute lehetőségként, olcsóbb volt mindnél, még az angliai Brightonnál is, ahova eredetileg mentem volna. Még jobb is, hogy nem tudok csak úgy hazaszökni...

Amerika.....a lehetőségek hazája itthonról nagyon nagynak tűnt, élőben teljesen elvesztem.
Egy csomó átszállással, majdnem 2 napba telt megérkeznem. A fogadócsaládomat vártam, helyette a leendő iskolámból érkezett titkár(amennyit kivettem szövegéből) ajánlotta fel, hogy legyek kollégista, ugyanis Mrs Susan Nova múlt éjjel eltűnt. Unokái szintén a kollégium vendégszeretetét- ha lehet ilyet mondani- élvezik…

Amennyiben nem így döntök, mehetek haza.....Jó kezdet…

Mégiscsak Amerika:) "amerikaiul" beszélnek, amit talán egyszer meg is tudok érteni:P....

Forksban az is előnyös, hogy Kanada egy köpésre, el is lehetne tűnni.....persze depresszióm nem új.....szerelmi bánat.....annyira, hogy anya inkább elküldött.

Vicces az élet, eddig egy orvosi rendelőben éltem, most egy iskolában.

Kollégista leszek, mégha csak- reményeim szerint- pár napra is. Hála az égnek, csak 4-en vagyunk, és egy teljes szobát birtokolhatok Sir Morrissal, az angol bulldogommal(akit orvosi vényre hozhattam magammal).

Én vagyok az egyetlen lány.
Az ikrek csak 15 évesek, Brian és Gabriel, ők azok, akikkel egy fedél alatt laknék, ha a nagyit megtalálják; helyesnek, rendesnek tűnnek, és egy fura spanyol cserediák, Caesar, aki sem is sapnyolos: szőke haj, fehér bőr, fekete szemek....a testvérpár barátságos, kérdezgetnek, meg mutogatnak- hogy fel is fogjam, amit mondanak- de a szintén Eu-srác' egy gyors bemutatkozás után le is lépett. Szerintem nem lesz az osztálytársam, mert ahogy kivettem perfekt angolos....én meg nem.
A srácokkal, Bry és Gabe Dolph-fal hamar összeberátkoztam, és kiderült, hogy őket a hatóság helyezte a mamájukhoz -5 éve- mivel az apjuk börtönben van az anyjuk meggyilkolása miatt- ezt olyan könnyedén mesélik, mintha azt mondanák, "milyen klassz, hogy itt nap mint nap esik"....nem tudok hasonlatos családi drámával előrukkolni.....egyébként tőlük kaptam az újvilági becenevemet: bemutatkoztam én, mint Villő Rajnai, ebből lettem Willow Roxy. Ezen az estén mi hárman lakó-sosrtársak és barátok lettünk. Mo áldását adta friss barátaimra és nyálas kis pofájával minden nadrágot ellátott az ő felségjelével:P.

Vajon jót tesz nekem a változás? Nagy csalódáson vagyok túl, fontos egyáltalán az új emberek társasága?

Itt van Morris kutya, aki a legjobb orvosság mindenre.......
Jobb, ha felkészítem magam a holnapi megpróbáltatásokra, bemutatkozás englishül, egy egyész osztály előtt!!!!!!!
De addig még sok klassz zene vár az mp-men:P