028

Mi történik?? Na neeee, én biztos hogy nem fogok pucéran fürödni...és ha nem is fürödni akar...na jó ez nekem túl gyors. Ajajajajaj. Azt'szem a fejem már bíborszínbe ment át, mert kajánul mosolyog, miközben én megpróbálom a lehetetlent: zavaromat elrejteni.
-Ezt vedd fel- mondja alig visszafogva nevetését, és átad az előbb vett törölközők közül kibukkanó kis vörös egyrészest.
-Miből gondolod, hogy fürödni akarok?!- csattanok fel, a frászt hozta rám az előbb.
-Jól fog esni, bízz bennem- a hangja olyan nyugodt és bizalmas... elkapom a fürdőruhám, és megindulok a sövények mögé, közben ráébredek, hogy nem tudok neki ellenállni...legalábbis nem sokáig...
Mire visszaérek, Ő már az egyik sziklán ül, lába a vízben, az ő nadrágja bezzeg térdig ér, míg az én "piroskám" épphogy takar valamit belőlem.
Amint meglát, úgy mér végig, hogy elpirulok...ismeretlen területre tévedtem, fogalmam sincs, hogy végződik az este...de hülye vagyok? Természetesen sehogyan, fürdünk, aztán megyünk tovább...
-Itt gyere be, van egy kis lépcső, de vigyázz, csúszik- nyújtja felém kezét, lépek, a víz finoman langyos, gőzölög a hűs estében.
-Nagyon jó- lelkesedem, gyorsan be akarok érni, átmelegedni-sssz....-megcsúszom, de a keze erősen tart, magához ránt.
Olyan szorosan tart, teljesen egymáshoz tapadtunk. Nem merek felnézni...na jó, csak lassan...mosolyog...vonz az arca...az ajka......
A testem forrósodik, az arcom bizsereg, ahogy csókol, szét akarok olvadni...Olyan lágyan, mégis szenvedélyesen...végig simítja az arcom, kiigazít egy eltévedt tincset, a fülem mögé illeszti, közben tartja forró kezeiben arcomat, én nekidőlök, teljesen hozzásimulok...és próbálok nem beleájulni a vízbe.....