015.

Ágyban vagyok, de sehogy sem tudok aludni. Szobámból kiváló csillagos panoráma látszik. Megfürödtem végre. Lemostam az elmúlt időt, mégis bőrömön ragadt a didergés.
Mo járt a fejemben, és Gabe meg Bry. Még mindig nem éreztem semmi rosszat velük kapcsolatban. Semmit.
És lehet, hogy drága kiskutyám....Ahogy gondolataim megindítják képzeletem rémfilmjét, tudom, hogy bármennyire is jó itt, nem maradhatok. Nem tudnám elviselni, ha Morrisommal valami történne. Vissza kell mennem. Felveszem viseltessé lett ruhám, sártól nyirkos gönceim tiszta bőrömet ölelik. Már lépek ki az ajtón, amikor hátam mögött egy hang:
-Várj reggelig! Nem lesz baj.- Edward kapott rajta, tolvajnak érzem magam, aki ellopta a segítséget, aztán angolosan távozik.
- Hogyne lenne, azt sem tudom, hogy van Mo. Önző dög vagyok!- midjárt bőgök, mint egy gyerek.
-Jól van, nem bántották. Nem is akarják- ez a kijelentés meglep.
-Honnan tudod?
-Tudom- mondja. Biztos csak kitalálta...
-Nem találtam ki- mosoly kíséri minden szavát- Tudom.
-Persze- hitetlenkedem.Lehet, hogy megették!
-Milyen rémes a fantáziád!-korhol
-Honnan veszed?
-Szerinted?- bök fejemre- Befelé! Holnap megbeszéljük.
-OK- viasszasomfordálok..fel a lépcsőn, jobbra végig a folyosón. Lefekszem újfent. Nem fogok tudni aludni, ez biztos.
Forogni kezd a szoba körülöttem, azt hiszem örökre elvesztem. Ami régi életemet illeti, egy pillanat alatt tűnt el, helyet adva ennek a káosznak.
Nincs visszaút? Csak el kell nyomnom...
Nem tudok maradni. Ki kell jutnom. Haza nem mehetek- a családom érdekében. Itt nem maradhatok- új barátaimat sem sodorhatom bajba.
Nincs más választásom, mint visszamenni a kollégiumba- szembenézni a sorsommal...
Mo- Edward azt mondta, megvan épen egészségesen. Hinnem KELL ebben. Ideje indulni, jobban kell vigyáznom lépteimre.
Oson, oson, oson...szép csendesen, lábujjhegyen araszolok a falhoz lapulva a kijárat felé...
-Azt hittem, ezt már megvitattuk- a hang tulajdonosa rosszallóan nézte hadműveletem, azt hiszem magyarázatot vár..Hát Edward sosem alszik?
Halvány mosoly kísérte minden szavát-Nem tudsz nyugton maradni? Pár óra az egész.
Hogy mondjam el, mit érzek, mikor még magamnak sem tudom rendesen megfogalmazni?
-Kezdhetnéd az elején- szól váratlanul.
-Már megint- mielőtt kimondanám amit gondolok, válaszol...Hogy csinálja? A fejembe lát?
Csibészes mosoly a válasz, karba font kezét elengedi tarkóját simíja, felnéz, aztán rám...ravasz tekintete várja, hogy agyam lassú mozdonyként beinduljon...
-Naneeee!- hogy lehet ez???? Szám tátvamarad a döbbenettől.
- Milyen színre gondolok?- kérdezem: LILA !!!aztán belémnyilall, ez túl egyszerű: írisz teszem hozzá magamban.
-Lila írisz-forgatja szemét, azt sugallva, ez túl egyszerű.
-Te te te te kitaláltad!- hápogom megszemélyesítve egy újabb tollast...
-Hogyan? Mikor? MINDENT?- mondom, közben a fejemben millió kérdéshalmaz, az összes közül a legfontosabb türemkedik elő: Caesarról is tudsz??? A gondolataim...amikor jöttem...Mindent tudsz? Hogy-hogy nem szóltál?
-Nyugi, csak lassan- mondja, közben szépen visszaterel a szobába.
-Mennyit tudsz? -kérdezem gyanakodva- Caesar jár a fejemben folyamatosan. Szívem erősített a tempón.
-Mindent- nem látszott rajta, hogy kiborulna a titkomtól.
Ebben a pillanatban értettem meg, pontosan mit is érezhetett Caesar , amikor járkálni kezdett anno a kollégiumi szobámban. Én sem tudtam egyhelyben maradni. Arra gondoltam, vajon a többiek tudják már? Elmondta nekik? Vagy tervezi megtenni?
-Igen és nem- jött a válasz.
- Mi igen és mi nem?- értetlenkedtem.
-Tudjuk, és nem te vagy az oka. Már azelőtt tudtuk, mielőtt találkoztatok.
Le kellett ülnöm. Behunytam a szemem, és csak az járt a fejemben, hogy mi a fene folyik itt? Farkasemberek, Vámpírok, madarak-itt elfintorodtam- és Gondolatolvasók. Mi jöhet még?? Hogy lehet, hogy Cullenék még életben vannak? És miért nem mondták el a világnak, amit megtudtak, hogy mi ez a hely.
-Tudunk vigyázni magunkra, hidd el- titokzatoskodott. Nem vontam kétségbe szavait, hiszen még itt vannak- és mindenkinek jobb, ha a titok titok marad- az ajtó mellett maradt, bízva álmosságomban....bejött, szemeim nem tudnak nyitva maradni, bárhogy szeretném..
-Jó éjszakát- suttogó lett hangja, távoli
-Várj- akarom mondani de csak halk hümmögésre futja.....