012

Szívem kiugrik a helyéről, ha így folytatom. Markolom a zsebembe csúsztatott ollót, gyorsítok a tempón. Nem szeretem éjjel az erdőt, a frászt hozza rám...
'Gondolj a célodra. El kell érni a házig, gondold azt, hogy már benn is vagy a házban' mondom magamnak. A sötétben egy ember alakja rajzolódik előttem...bizos csak fatörzs. De a fatörzs nem szokott mozogni.
'Van egy nagy ollóm' gondolataim megindulnak 'mi van, ha gyilkos, ki más mászkálna ilyenkor erre?' Visszafordulni késő, igyekszem kikerülni, óvatosan irányt váltok. Egyenesen felém tart. Miközben keresem a menekülési lehetőségét, egyre hatalmasabb az alak, tuti, hogy férfi, egy óriási pasas. Megállok, ő is tőlem kb. 4 méterre. Így állunk egy darabig, én már izzadok, dobogóm kalimpál, ollón szorul kezem.
Szívem különös ritmusba kezd- hát ilyen a pánikroham?- egyre erőteljesebb, csak hallgatom, tenyerem, mellkasom forrósodik, izmaim megfeszülnek. Világosodik körülöttem, mintha a hátam mögött fölkapcsoltak volna egy reflektort. Én világítok. Nincs más a közelünkben. A férfi, amint megpillantottam a hirtelen támadt fényben, őslakos lehet, kb. 40-50 évesnek saccolom. Tekintete sötét, félelmet nem ismerő. De mi történik velem? Ő nem lepődik meg, csak figyel komoly fejjel. Fényem nőttön nő, úgy érzem, mintha egy forró vizes palack belsejébe kerültem volna, mintha minden sejtemet külön érezném. Az előbbi zöldes szín fehérré fakul, én pedig egyre könnyedebb vagyok, eltűnik gravitációm, felkap a szél, és egyre feljebb röpít...ez ez NEKEM TÉRISZONYOM VAN!!! Le akarok menni, lefelé lefelé- kalimpálok- lassan lefelé jutok, egy fa ágába kapaszkodva próbálom lefelé préselni testem, egyik pillanatról a másikra földre esem. Pont oda, ahonnan fölemelkedtem.
Húúúú mi volt ez? Tök paranormális:O!!!
El is felejtettem, hogy más is van itt rajtam kívül. Most mi lesz?
A férfin nem tapasztalok érzelmi reakciót. Megvárta, amíg újra figyelembe veszem jelenlétét.
-Makya vagyok- szólal meg mély, éles hangon- mit keresel itt?!
-A nevem Villő- mondom lefagyva, ki ez? Mit akar?- és át kell jutnom az erdőn.
-A tiltás ellenére?!- mosolyodik el olyan Piroska kontra farkas stílusban, kivillantva ijesztő szemfogait...
- Nem tudok semmiféle tiltásról. De persze elmegyek - mentegetőzöm. Talán most megmenekülhetek.
-A SANUYÉK nem léphetnek földünkre, ha megteszik, meghalnak - mondja komolyan.
Komolyan?????
- Én biztos nem vagyok Sanuyék!- még csak 1 hónapja vagyok ezen a kontinensen, szóval nem az vagyok akinek gondol- mondom sietve, ez egy őrült indián, ki tudja mit jelent a sanuyék, lehet, hogy csak nőt, akkor végem is van!
-SANUYE- javít ki dühösen- több mint 300 éve láttam az utolsót, de a szagod elárult.
- Aha- más nem jut eszembe...most mi lesz, nem látta, hogy világítok, mint égő a ceruzaelemtől? Hova kerültem?
-Nem tudom, miről beszél-nyögöm végül.
-Nem tudod-néz a szemembe olyan perzselő gyűlölettel, amilyenhez eddig nem volt szerencsém-Tényleg nem tudod!! -na azt hiszem még inkább felbosszantottam- Az én ősöm a tied testvére. 9000 éve érkeztek erre a helyre. A sólymok voltak a szem, a farkasok az erő, kiváló szövetségben éltünk. Egészen addig, míg az új földbirtoklók meg nem érkeztek. A sólymok egyike, törvényeink ellenére barátságot kötött velük, és megházasodott egy fehér lányával, aki bosszút állva később csatlósaival lemészárolta családjkainkat, üldözőből üldözötté téve minket- itt megbicsaklott a hangja, egy pillanatra elhallgatott, majd erőltetett nyugalommal folytatta- Sanuye és az ő vére nem teheti be a lábát megmaradt területeinkre. Ez az erdő a te halálodat kívánja!!- vicsorogni kezdett, szélvihar támadt körülötte, karja, lábai megnyúltak, szőrtenger borítja már arcát is, ami egyre állatiasabb. Egy hatalmas farkas nőtt ki ott, ahol ez előbb egy dühödt ember állt. Megdöbbenni sincs időm, mert érzem újra a különös dobpergésre emlékeztető ritmust szívemben. Fény járja át testem, minden porcikám világít, érzem, könnyebb lettem, és szinte zuhanok felfelé...felkerülök egy fa tetejére...na azt nem tudom, hogyan, de legalább biztonságban vagyok...
Nem tudom mi ez, talán valamiféle belső önvédelem. Ki az a Sanuye? Miért nem tudok róla semmit, ha állítólag rokonom? Igaz családunk nagyon apró, anya meg én vagyunk csak, és az unokatestvéreim, keresztanyámmal....na jó térjünk vissza a jelenbe! Hajlamos vagyok kikapcsolni stresszhelyzetben, és mi ez, ha nem egy véresen komoly helyzet?? Vámpírok, farkassá változó emberek és repülő én! Ez egy napon...álmodom csak! ' ÉBREDJ, ÉBREDJ, ÉBREDJ!!!' Csipkedem a ...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ a szárnyamat a csőrömmel...OK ez tuti álom, NEKEM NEM TOLLAS A HÁTAM!!!!! NEM, NEM ÉS NEM!
Reccs- mondja az a vékony ág, amin gubbasztok, hirtelen visszanyert súlyom alatt- csúszok lefelé, kapaszkodóim kisebzik kezem, végül elengedem.....esem...a fa tövében fekszem. Moccanni sem bírok.
Leendő gyilkosom fölém magasodik.
- Rendben, de legyen gyors!- szemem összeszorítom, és felkészülök....várok.....de nem történik semmi, hideg leheletét érzem arcomon....kinyitom egyik szemem...aztán a másikat is…felnézek. A fölöttem álló lény szemembe néz. Láthatóan valami foglyul ejtette gondolatait. Felegyenesedik, és lassan visszanyeri emberi alakját.
- Most menj- miközben ezt mondja, nem néz rám- nem öllek meg- egyenlőre- de most tudod, hogy bármikor megtehetem én, vagy bármelyikünk- amilyen váratlanul feltűnt, úgy most eltűnt, itt hagyva fenyegető ígéretét. A fejem bucira telt a történtekkel.
Pirkad, és én itt ülök egy fa tövében. Nincs erőm továbbállni. Sem visszamenni...